12 nap karácsony: 5. nap - Magnus és az apja

Sziasztok!

És itt van még egy mű a mai témához, Larától:

Magnus és az apja

- Nem érted, Jace? Semmit sem tudok róla! Egyszerűen... egyszerűen olyan, mintha egy vadidegennel laknék együtt. Az Angyalra, egy vadidegenbe vagyok szerelmes! - fakadt ki Alec Jace-nek.
A könyvtárban ültek már órák óta és a pokol hercegeiről kerestek információkat, de mindig Magnusnál kötöttek ki valahogy.
- Aha, ennek tényleg sok köze van Azazelhez. - jegyezte meg Jace gúnyosan.
- Jaj, ne csináld már! Inkább segíts! - mondta Alec.
Jace felnézett a könyvből és nagyot sóhajtott.
- Rendben! Írjuk össze, mit tudunk. - mondta és elővett egy papírt, meg egy tollat.
- Inkább kezdjük azzal, amit nem tudok! SEMMIT! - kiáltotta Alec.
- Nem igaz! Tudjuk, hogy az apja egy démon. És azt is, hogy valami rettenetes démon, akit szégyell. Lehet, hogy Azazel vagy Lucifer. - sorolta Jace.
- Nagyon jó! Most akkor a pokol hercegei közül totózzuk ki, hogy melyik az övé. - mondta Alec még mindig feldúltan.
- Tudod mit, Alec? Van egy őrült ötletem!
- Mi? Idézzük meg mindet és kérdezzük meg őket? Vagy kapásból menjünk le a pokolba? - kérdezte Alec.
- Nem! Ennél sokkal rafináltabb! Na, készen állsz? Mondhatom? KÉRDEZD MEG TŐLE! - kiabálta Jace, felkapta a könyvet és az ajtó felé indult.
- Hová mész? - nézett utána Alec.
- Bocs, haver, de most inkább dumcsizok Clary-vel, mint veled. Ne vedd sértésnek, de kissé lehangoló vagy. - mondta és elment.

Alec Magnus kanapéján várta szerelme érkezését. Azon gondolkozott, mit fog mondani. "Hé, Magnus, nem emlékszem, mit is mondtál, hogy is hívják az apádat?" vagy "Magnus, mondd el ki az apád vagy elmegyek örökre" - áh, túl drámai és nem akart elmenni.
Ekkor nyílt az ajtó és Magnus lépett be rajta.
- Szia! Hát, te meg mit keresel itt? - kérdezte meglepődve.
- Én... izé... azért jöttem, hogy beszélgessünk. - dadogta Alec.
- Aham, rendben! Miről szeretnél már kifaggatni, Alexander? - kérdezte egyik szemöldökét felemelve.
- Szeretném... szeretném tudni, ki az apád. Vagy csal valamit róla. Valami információcskát. - mondta Alec.
Magnus nagyot sóhajtott és fáradtan leült Alec mellé.
- Már megint a régi nóta! Alec, ezt már megbeszéltük! Nem szeretek beszélni a múltamról. És ha el is mondanám az biztos, hogy nem most lenne, mert most túl fáradt vagyok. - mondta Magnus felállt és elment. - Ha kellenék, a hálóban vagyok!
Alec nagyot sóhajtott. Számított rá, hogy Magnus nem mondja el neki, de akkor is csalódott volt.
Ekkor megszólalt a telefon. Alec elgondolkodott rajta, felvegye-e, de nem akarta Magnust felébreszteni. A telefonhoz lépett és felvette.
- Magnus lakása, miben segíthetek?
- Halló? Tessa vagyok. Megmondaná neki, hogy kerestem, kérem? - mondta egy kedves hangú nő angol akcentussal.
- Igen, persze. Elnézést, mit mondott, mi a neve? - kérdezett vissza Alec.
- Tessa. Tessa Gray. Ha esetleg nem emlékszik rám, akkor mondja meg, hogy Will Herondale felesége... volt felesége vagyok. Ha rám nem is, rá biztosan emlékszik. - mondta Tessa.
- Will Herondale? Maga ismeri Will Herondale-t? - kérdezte meglepődve Alec.
- Kérlek, tegeződjünk. - mondta Tessa. - Igen, ismertem Will Herondale-t. Miért? Megtudhatnám ki beszél?
- Alec Lightwood vagyok. Magnus barátja. Izé, találkozhatnánk, Tessa? - kérdezte Alec.
- De hát miért?
- Csak... Magnus nem igazán árul el semmit a múltjából, de én szeretném megismerni. Te... te szerintem ismered, nem?
- De, végülis elég jól ismerem. Rendben. Akkor találkozzunk holnap délben a Hide parkban.
- Rendben. Szia!
- Szia! - búcsúzott Tessa, majd letette a telefont.

A hóval fedte Hide park gyönyörű látványt nyújtott. És a közepén álló barna hajú lány sem volt különb. Fehér nadrágja és szürke kabátja pont ráillett.
Alec rögtön felismerte Tessát.-
- Alec Lightwood. - nyújtotta a kezét.
- Tessa Gray. - mondta Tessa. - Örülök, hogy megismerhetlek. Mit szeretnél tudni Magnusról?
- Honnan ismeri Will Herondale-t? - kérdezte.
- Willnek segítség kellett, Magnus pedig segített. De ez már nagyon régen történt. - mesélte Tessa.
- Mennyire régen?
- Úgy az 1890-es években valahol. Azt hiszem.
- Te... mi vagy te? - kérdezte végül Alec.
- Boszorkánymester. - válaszolta Tessa.
- Ismered Magnus apját? - kérdezte Alec.
Tessa erre csak bólintott.
- Nem fogod elárulni?
- Sajnálom, Alec, de amíg Magnus el nem árulja önként, én sem tehetek semmit. Az apja olyan számára, mint egy hatalmas csalódás. Te sem szeretnéd vele megosztani a legnagyobb baklövéseidet, ugye?
Tessának igaza volt, Alec sem akart minden egyes kínos részt elárulni az életéből.
- Köszönöm a segítséget, Tessa. Örülök, hogy megismertelek. - búcsúzott Alec.
- Igazán nincs mit. Sajnálom, hogy nem segíthettem többet. Most pedig menj és beszéld meg Magnusszal, amit kell! Viszlát, Alexander Lightwood.
Alec bólintott, majd elment.

Mikor visszatért Magnus lakásába, a boszorkánymester a kanapén ült egy könyvvel a kezében.
- Szia! Hol voltál? - kérdezte Magnus fel sem nézve a könyvből.
- Szia! Csak találkoztam az egyik régi ismerősömmel. Ja, tényleg, keresett egy Tessa Gray nevű nő. Azt mondta, majd hívd vissza.
- Tessa? Rég nem beszéltem vele. Rendben, majd visszahívom.
Magnus újra a könyvbe bújt, de Alec nem hagyta ezúttal.
- Magnus, szeretnélek jobban megismerni. Te... Mindent tudsz rólam, de én még a te apád nevét sem ismerem. Kérlek, kérlek szépen áruld el! - kérlelte Alec.
Magnus arca elvörösödött, mikor Alecre nézett macskaszemei villámokat szórtak.
- Látni akarod az apám? Rendben! - mondta és eltűnt.
Pillanatokkal később jelent csak meg a szoba közepén egy kínai, húszas évei elején járó férfivel.
- Alec, bemutatom az apámat! Megvagyunk? Most már békén hagysz ezzel az egész hülyeséggel? - fakadt ki Magnus.
- Magnus, ez meg kicsoda? - nézett Alec értetlenül a férfira.
- Ez? Ez kérlek szépen egy férfi. Egész pontosan egy japán férfi. És nem, nem ő az igazi apám. - mondta Magnus, majd megint eltűnt, ám ezúttal egyedül jött vissza.
- Alec! Kérlek szépen, légy szíves szállj le erről a témáról! Még időben meg fogod tudni. Esküszöm. Csak kérlek, nem bolygasd a múltamat. Majd, ha felkészültem elmondom. Jó? - kérdezte Magnus, most már gyengéden.
Alec-et meghatotta, de nem igazán értette, mi.
- Sajnálom. - nyögte ki. Magnus elvigyorodott.
- Nem baj, de ugye nem kérdeztél Tessától semmi kínosat.
- Tessa? Milyen... - kezdte tettetni a hülyét Alec, de Magnus arckifejezéséből pontosan látszott, tudja, mi történt.
- Minden rendben, Alec, minden rendben. - mondta és a fiú szájára tapasztotta sajátját.