Sziasztok!
Megérkezett Nyíri Eszter Stiga mai alkotása is!
„Mégpedig három okból…”
– Na, akkor jól figyelj, bár nem is
olyan bonyolult az egész – kezdte a szőke hajú, kék szemű
fiatalember. – Igaz, ha jobban belegondolok… Katniss-t sose fogom
tudni megtanítani sütni.
A másik, sötét hajú férfi
tessék-lássék érdeklődéssel hallgatta a fehér kötényt
viselő, a saját miliőjében oly’ magabiztosan mozgó idegent.
Alec sosem volt jó a konyhában, ahogy
a húga sem, de egy hirtelen – és meglehetősen esztelen –
sugallattól vezérelve elhatározta, hogy a közelgő évfordulójukra
egy különleges darabot ad önmagából Magnusnak. Persze nem akarta
az ujjait vagy más egyéb testrészét belesütni a készülő
pitébe, csak a szívét-lelkét.
– Legelőször is: végy fél kiló
lisztet – magyarázta a másik; Peeta, ha Alec jól emlékezett
vissza igencsak furcsa nevére.
– Honnan?
– Hogyhogy honnan? – kérdezett
vissza a pék. Azt hitte, a fiú csak viccel vele, de látva komoly,
rezzenéstelen tekintetét, elbizonytalanodott. Bár Alexander már a
legelején figyelmeztette, hogy semmit nem tud a süteményekről,
azt nem gondolta, hogy ennyire semmit. – Mondjuk egy
kereskedőtől.
– Úgy érted, a szupermarketből?
– Öhm… Akár onnan is – hagyta
rá Peeta. Egyre erőteljesebbé vált a gyanúja, hogy tanonca nem
tudatlan, hanem bolond. Bár ezt már akkor sejtette, mikor feltűnően
tetovált karjait látva megkérdezte tőle, hogy a Kapitóliumból
valósi-e, de csak egy értetlen „nem”-et kapott válaszul.
Inkább nem is firtatta tovább a dolgot.
– Szóval fogod a lisztet, és
átszitálod, hogy biztos sima és csomómentes legyen.
Azzal Alec elé helyezett egy üres
tálat, majd a kezébe adta a szitát, és egy kis lisztet öntött
bele.
A férfi meglepetten, mozdulatlanul
állt, és Peeta magánvéleménye szerint meglehetősen komikusan
festett.
– Mozgasd meg egy kicsit! –
javasolta neki.
– Hogyan?
– Mondjuk így oldalra.
Alec kissé oldalra döntötte a
szitát, mire egy halvány réteg por hullott a tál aljára.
– Ühm, így holnapig is el fog
tartani – sóhajtott a szőkeség. – Nem nagy ördöngösség ez,
csak kicsit bátrabban kell csinálnod. – Meleg tenyereit a férfi
jelekkel borított kézfejére simította, hogy megmutassa, mennyivel
bátrabban is lehet ezt csinálni.
Hamarosan kész lettek, és a pék
enyhe zavarral húzta vissza a kezét tanítványáéról.
– Ez megvan. Most hozzáadjuk a
vajat, a sót, egy tojást és egy kis cukrot. – Mindent Alexander
elé tett, amit felsorolt.
Alec bizonytalanul rakosgatta bele a
hozzávalókat, minden egyes megmozdulása előtt megerősítést
várva Peetára nézett ragyogó kék szemeivel.
– Rendben, elkezdheted összegyúrni.
– Mit csinálni?!
A pék gondterhelten felsóhajtott.
– Mutatom – morogta az orra alatt,
majd belenyúlt a tálba, és gyakorlottan egybemozgatta az
összetevőket.
Alec meglepődött rajta, milyen
könnyedén gyúrja mestere a tésztát, mégis mennyire erőteljesek
a mozdulatai – alkarján megfeszültek az izmok, enyhén kidagadtak
az erek.
Egy kis idő múlva egyetlen sárgás
gömbbé formálódott a sok hozzávaló.
– Hihetetlen – suttogta
csodálkozva, de a másik így is meghallotta.
– Micsoda?
– Hogy ez lett belőle…
Peeta először azt hitte, viccel, de a
kék szemekben valódi ámulat tükröződött.
– A sütés csodája! – mosolyodott
el, majd egy rongyba csavarta a tésztát, és félretette. – Ennek
állnia kell egy darabig. Addig elkészítjük a belevalót. –
Elővett egy kis kosárnyi piros almát. – Remélem, ezt azért
ismered, és tudod, hogyan kell megpucolni?!
Alec végre megmutathatta, hogy azért
ő is ért valamihez: egyik éles késével pillanatok alatt
megpucolta, kimagozta és kis kockákra vágta a puha, érett húsú
almákat.
Peeta elégedetten figyelte, míg kész
nem lett.
– Talán mégsem vagy annyira
tehetségtelen.
A munka további részén is
megosztoztak: Peeta a keze alá helyezte a többi hozzávalót,
finoman instruálta, aztán Alec kezét vezetve megmutatta, hogyan
kell szép kerekre nyújtani a tésztát, egyenletesen megtölteni az
almával, ráhelyezni a tetejét.
Miután a sütőbe tették, rendet
raktak maguk körül, majd beszélgetve várták, hogy elkészüljön
a sütemény.
A csodálatosan illatozó, aranybarna
pite minden képzeletüket felülmúlóan ízletes lett. A második
szelet után az Árnyvadász fiú kelletlenül felállt az asztaltól,
és szedelőzködni kezdett.
– Lassan mennem kell. Nagyon
köszönöm, hogy segítettél!
– Mit gondolsz, sikerülni fog
egyedül is megcsinálnod? – kérdezte félig komolyan, félig
viccelődve Peeta.
Alec szélesen elmosolyodott.
– Ha nem, visszajövök még egy kis
segítségért!
Peeta a pék? Milyen fura ...:) :D
VálaszTörlés