Közhasznú poszt - Idővonal

A sorozatok idővonala

Már többször írtam ilyen posztokat, de most, A hercegnő megjelenése után ismét aktuális, és több kérdést is kaptam ezzel kapcsolatban. Úgyhogy gondoltam, nem árthat még egy bejegyzés, ami tisztázza a kérdéseket. 

Most nem a sorozatok megjelenési sorrendjéről lesz szó, mert ez teljesen más, mint az Árnyvadász világ kronológiája. 

Ez ezen a képen jól látszik:

A felső sorban azt láthatjátok, az Árnyvadász világban milyen időrendben játszódnak az egyes kötetek, alul pedig azt, hogy milyen sorrendben jelentek, jelennek meg a sorozatok. 

Azt a kérdést, hogy most akkor mi mikor játszódik pontosan, A hercegnő epilógusa vetette fel, teljesen jogosan. 

A könyvek ezekben az években játszódnak:

Innentől lehetnek kisebb A hercegnő SPOILEREK, előre szólok!

Tehát, az Árnyvadászok ideje szerint a legkorábban a Pokoli szerkezetek sorozat játszódik, 1878-ban. (Nem számítva a Bane krónikák novellákat. Azokat ha szeretnétek majd később még ráteszem az idővonalra.) Viszont az utolsó kötet, A hercegnő epilógusa - ahogy azt a nyíl szeretné szemléltetni - 2008-ban játszódik. 

A Pokoli szerkezetek után jön időben a TLH, amely a TID szereplők gyerekeiről szól majd, ez 1903-ban játszódik.

Innen jön egy nagy ugrás, elvileg itt kap majd helyet a Körről szóló képregény, de mivel kiegészítő kötet, jelenleg ez sem szerepel az idővonalon.

A teljes eddig megjelent Végzet ereklyéi sorozat 2007-ben játszódik.

Ezután következik majd a 2012-ben játszódó The Dark Artifices és végül valószínűleg 2015/16 környékén zajlanak majd a The Wicked Powers eseményei.

De ahhoz, hogy kicsit jobban értsük, mi is a helyzet pontosan A hercegnő epilógusával, kicsit menjünk bele jobban a Végzet ereklyéibe! (Ez egyébként szerintem a sorozat leggyengébb pontja, mindjárt meglátjátok, hogy ez a rengeteg esemény félelmetesen rövid idő alatt játszódik.)

Tehát mikor játszódnak az egyes kötetek?

Csontváros: 2007 augusztusa

Hamuváros: 2007 szeptemberének elején kezdődik, néhány nappal (maximum egy héttel) a Csontváros vége után.

Üvegváros: 2007 szeptemberében indulunk, egy héttel a Hamuváros vége után. A könyv kb. 1,5-2 hetet ölel fel, említik, hogy a fák levelei elkezdenek lehullani.

Bukott angyalok városa: Október közepe táján indulunk (fent vannak a Halloween díszítések és Simon említi a hónapot), és október harmadik vagy negyedik hetén ér véget. Azt is említik, hogy Clary kb. 7 hete edz, ebből is lehet következtetni az időre.

Elveszett lelkek városa: A prológus október végén játszódik, az első fejezet két héttel később indul, november második hetén. 

A hercegnő epilógusa 2008-ban játszódik. Nem tudjuk, pontosan mikor, de azt tehát már ennyiből is tudjuk, hogy vagy a Mennyei tűz városa alatt vagy utána játszódik. (Mivel még nem tudjuk, pontosan mennyi időt ölel fel az utolsó TMI kötet, ennél pontosabbat nem tudunk.) Tehát az Elveszett lelkek városához képest A hercegnő epilógusa a "jövőben" játszódik. Ezért lehet az, hogy Zakariás még Zakariás a CoLS-ben, viszont már nem az A hercegnő epilógusában. A CoHF ideje alatt történik vele valami, ami mindent megváltoztat. 

Remélem, ez segített. Terveim szerint megpróbálok majd egy ennél részletesebb idővonalat is készíteni, azon feltüntetem majd a Bane krónikák novellákat is, és hozzávetőleg a Kör képregényt is. De ezzel még megvárom, amíg megjelenik az utolsó Bane krónikák novella is. 

(A két fenti dia a Gutenberg villa Árnyvadászos "előadására" készült.)

Észleltem! - Tavi Kata: Nyitótánc

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy indítunk egy új rovatot. (Ó, igen, újabb SAJÁT rovat!) A rovat neve: Észleltem!

És hogy miről fog szólni? 

Ha néztek egy sorozatot vagy filmet, amiben esetleg említik Cassie-t vagy a könyveit, írjátok meg! Ha olvastok egy könyvet, amiben valaki Cassie könyveit olvassa, írjátok meg nekem! Ebben a rovatban ugyanis ezeket gyűjtjük össze. 

És a rovatot egyébként a fent megnevezett regény ihlette. Hihetetlen örömmel láttam, hogy Tavi Kata frissen

megjelent Nyitótánc című regényében ugyanis benne van Cassie! Bizony-bizony! Szerintetek felsikkantottam olvasás közben, amikor megtaláltam? Ááá! :D

Na szóval, a kérdéses részlet:

"Aztán következtek az én ajándékaim. Vigyorogtam, amikor megláttam, hogy apa nem fukarkodott, hiszen megkaptam a Mylo Xyloto albumot és a lista legelejére felírt Cassandra Clare könyvet." - Tavi Kata: Nyitótánc, 278. oldal

A könyv főszereplője Cassandra Clare könyvet írt a karácsonyi kívánságlistája élére és meg is kapta!

Ja, és egy kis plusz érdekesség: a Nyitótánc borítóját Egyed Regina és Németh Balázs tervezték, akik a Bane krónikák magyar borítóit is. :)

(Holnap lesz a könyv bemutatója, én is ott leszek, ha esetleg jön valaki, nyugodtan támadjon le. :D)

Már csak 1 - Majdnem teljes a Bane krónikák kép!

Sziasztok!

Már csak egy novella borítója maradt, így már majdnem összeállt a teljes kép a Bane krónikák borítókból! Nézzétek csak:

Kellett valami vidám is az előző poszt után, nem? Nézegessétek ti is Magnust! ;)

Nyílt levél a "rajongói oldalnak"

Kedves Csontváros - City of Bones oldal! 

Kénytelen vagyok nyílt levélben fordulni hozzátok, mivel sajnos más módon nem tudok kapcsolatba lépni veletek. (Értsétek: kitiltottatok a Facebook oldalról, azaz még hozzászólni sem tudok a bejegyzéseitekhez, privát levelet írni nektek még annyira sem.) Nem tudom, eljut-e hozzátok, de őszintén szólva már eljutottam a dühömnek arra a pontjára, ahol tulajdonképpen nem is érdekel. Úgy érzem, ez már az a szint, ahol megérdemli a dolog a nyilvánosságot. 

Mielőtt jobban belemennék a dologba, természetesen összefoglalom röviden, mi történt, hogy azok a kedves olvasók is értsék, akik esetleg nem követik a Facebook oldalt. 

Létezik ez a bizonyos "rajongói" oldal, és most bátorkodtam az idézőjelet használni, mert azt gondolom, nem rajongói oldal az ilyen. 

Hogy miért? Két dolgot emelnék ki, a többi problémám abszolút személyes jellegű, de ez a kettő olyasmi, ami miatt szerintem abszolút jogosan vagyok felháborodva.

1. Félretájékoztatás

Az egy dolog, ha valaki, aki szeret valamit, nem tud róla mindent vagy valamit rosszul tud. Előfordul az ilyen, semmi probléma nincs.

A probléma akkor kezdődik, ha rajongói oldalt kezd vezetni az ember, ugyanis ez felelősséggel jár. Azzal a felelősséggel, hogy az ember másokat tájékoztat. És amennyiben rosszul tud dolgokat, és még arra sem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen valaminek, amit kiír, akkor bizony félretájékoztat.

Így történhet meg az, ami ma megesett. Ma ugyanis az az információ került fel az oldalatokra, hogy jelenleg úgy néz ki, a régi borító lesz a Bane krónikák magyar borítója, de még zajlik a vita. Aki rendszeres követője a vegzetereklyei.net oldalnak, tisztában lehet vele, hogy már tudjuk, melyik lesz a végleges borító. Még egy interjút is olvashattak az Árnyvadászok a készítőkkel, Egyed Reginával és Németh Balázzsal. 

Persze, becsúszhat az ilyen, előfordul. De amikor a dolog már rendszeressé válik, az probléma. És még nagyobb probléma az, ha többen is jelzik, hogy nem igaz, és nem a bejegyzést javítjátok, hanem törlitek a hozzászólásokat. (Nem az enyémet, én nem tudtalak kijavítani titeket, mivel kitiltás miatt nem tudok kommentelni.)

És hogy nekem ezzel mi a problémám? Most már lassan két éve keményen dolgozom rajta, hogy az Árnyvadászokhoz minden hírt eljuttassak, HELYESEN. És ez az az eset, amikor én takarítok, ugyanis én leszek az, aki igyekszik majd helyrehozni a félretájékoztatásotokat.

2. Lopás

Az előbbi még nem indított volna ennek a nyílt levélnek a megírására, egyszerűen csak a Facebook oldalon kijavítottam még melegében a helytelen információt. 

Viszont ezután kb. 10 perccel az én oldalamról lopott információkat kezdtétek megosztani. És hogy honnan tudom? Elég nehéz nem észrevenni a saját szavaimat, amikor szó szerint kimásoljátok és még arra sem veszitek a fáradságot, hogy legalább átfogalmazzátok. (Nem felhívás keringőre!) Illetve annál feltűnőbb lopást el sem követhetnétek, mint hogy egy versfordításomat nyúljátok le. Ugyanis ezt ÉN fordítottam, hosszú órák munkája van benne, hogy stimmeljenek a rímek és a jelentés is. Annak az esélye, hogy véletlenül pont ugyanúgy sikerült lefordítani, egy a tízmilliárdhoz, ha nem kevesebb. 

Az oldalsó menüsávban külön kiírtam a lopással kapcsolatos problémámat. Ha elolvassátok, benne van, hogy engedéllyel és linkkel megoszthatjátok. Hangsúlyozom, előzetes engedéllyel, forrásmegjelöléssel. (És ebben az esetben bizony nem elég, ha ezer éve kiírtátok, hogy innen szedtek infókat. Mert a Facebook jellegzetessége, hogy ez bizony eltűnik. Azt már meg sem említem, hogy az előzetes engedélykéréssel így is problémák vannak.) Ebben az esetben ez bizony nem történt meg. És nem az első eset ez, másik oldalon is volt már ilyen, de kulturált ember módjára sikerült megoldani. Szóltam, javították. Ilyen egyszerű. 

 

Miközben ezt a levelet írom, kaptam tőletek egy roppant kedves üzenetet az oldalamra, muszáj megosztanom szó szerint, annyira megindító, szeretném, ha minden Árnyvadász olvashatná:

"Igen szedtem onnan a dolgokat, de már elég régen ki is írtam, hogy az a forrás és sok dolgot hozok onnan! Egyébként meg ez van! *Amy pusz"

A kedvenc részem az "ez van". Roppant kifejező és intelligens válasz, gondolom, a szellemi tulajdon fogalmáról még nem hallottál, kedves Amy. 

Nem szaporítanám tovább a szót, csak még utolsó gondolatként hozzátok szólnék, kedves Árnyvadászaim!

Tudjátok, hogy eddig még soha nem tettem ilyesmit, és nem is gondoltam, hogy ilyen eszközökhöz kell folyamodnom, de úgy gondolom, egy ilyen eset mellett nem mehetek el szó nélkül. Átéltünk már együtt sok szépet és jót, küzdöttünk együtt magyar Csontvárosért, feliratért, új Bane krónikák borítóért és azért, hogy Magnus álompasi legyen. Mindig úgy éreztem, egy csapat vagyunk, a magyar Árnyvadászok! 

Remélem, érzitek, hogy szívem-lelkem-időm-energiám-munkám benne van ebben az oldalban. 

Nem szokásom háborút indítani, de most kemény eszközökhöz kell folyamodnom. Arra kérnék mindenkit, aki ebben a kérdésben sorsközösséget érez velem, és esetleg már lájkolta az oldalt, hogy lépjen ki a fent nevezett Facebook oldal lájkolói közül. Egyrészt mert azt gondolom, senkinek sincs szüksége féligazságokra, régi, már rég nem igaz "hírekre" és félretájékoztatásra. Másrészt mert azt gondolom, más oldalról lopni, forrásmegjelölés és későbbi bocsánatkérés nélkül gerinctelen. Az Árnyvadászok mindig egyenesek, szemből támadnak, nem pedig hátba. 

Igen, ezt kérem. Ez van, Amy. (Annyira tetszett ez a kifejezés, hogy muszáj volt kölcsönvennem. Nem kértem engedélyt, elnézést.)

Árnyvadász felebarátotok:

Deszy

Ha két Herondale összeakad - Villő alkotása

- Úgy izgulok! – mondta Clary, az ujjait tördelve.

- Nincs rá semmi okod. Nyugodj meg!

- Már hogy tudnék megnyugodni? Ők a felmenőid. Én meg a barátnőd. Mi van, ha nem tetszem nekik?

- Hidd el, tetszetni fogsz nekik. Nem lesz gond. – majd finoman homlokon puszilta a lányt.

- Ha te mondod. – a lány már éppen ellazult volna, amikor csöngettek az ajtón. Ennek köszönhetően akkorát ugrott, hogy, majdnem lefejelte a plafont.

- Bárcsak egyszer megértenélek! Képes vagy utánam jönni egy olyan házba, amiről azt sem lehet tudni, hogy hol van, ráadásul a házat egy szociopata állat irányítja és mindezt teljesen nyugodtan, de ha pár emberrel kell beszélgetned, akkor megrémülsz. Rohadt bonyolult vagy, ugye tudod? – mondta szemtelenül vigyorogva, miközben az ajtóhoz hátrált, de mielőtt kinyitotta volna, ránézett a lányra. – Nyugi!

Jace lenyomta a kilincset, és beengedte a vendégeket. A lány kettőt rögtön felismert közülük: Tessát és Will-t. Mögöttük jött egy ezüsthajú fiú is, akit Clary még nem látott. Tessán egy halványkék-bézs ruha volt. A két fiú tipikus „old style” öltönyt viselt. A lány egy zöld-fehér pöttyös inget vett fel, amit a derekánál megkötött és egy háromnegyedes farmernadrágot. Alulöltözöttnek érezte magát, a hatalmas ruhaköltemény mellett.

- Clary, ő itt Will Herondale, Tessa Gray – a két említett titkosan összenézett – és James Carstairs.

- Na, szép kis barát vagy. Mindenkit becézve mutattál be, engem meg csak úgy „le james-eztél”.

- Bocsáss meg Jem. – mondta a Jemet erősen gesztikulálva.

Clary beinvitálta őket a nappaliba, ott aztán leültek, és máris rátelepedett a szobára az a bizonyos kínos csend. A lánynak muszáj volt valamivel megtörnie, ezért kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott.

- Milyen szép a ruhád!

- Köszönöm, direkt erre az alkalomra készíttettem.

- Nincs meleged benne?

- Bármilyen meglepő, de nincs. Amúgy nekem is tetszik a fölsőd. Kiemeli a szemedet.

- Köszi. – majd a két lány, mintha már ezer éve jó barátnők lennének, lazán elkezdtek a ruhákról, a színes fontosságáról és a két kor divatának összehasonlításáról beszélni. Eközben a három fiú nem tudott mit csinálni, így csak párszor összenéztek.

- Majd ha legközelebb találkozunk, nem tudnád az egyik ruhádat elhozni, hogy felpróbálhassam?

- Ami azt illeti, pont idefelé jövet beugrottunk a szabóhoz, aki csinálja a ruháimat, és most hoztunk el egy mesés darabot. Eredetileg abba a ruhába jöttem volna, csakhogy valaki elírta a dátumokat. – majd jelentőségteljesen Will-re nézett.

- Tehetek én arról, hogy amikor bediktáltam a megrendeléseket annak cselédlánynak, akkor csak azzal volt elfoglalva, hogy mindig leejtsen valamit? Túl jóképű vagyok.

- Nekem mondod? Múltkor is a metrón az egyik lánynak becsípte a szoknyáját az ajtó, és aztán az egészet rám fogta. Pedig én csak egy újságot olvastam vele szemben. De ő meg azt állította, hogy olyan csábító fejjel néztem, rá, sőt még rá is kacsintottam, hogy nem tudta levenni a tekintetét rólam. Borzasztó. – Tessa és Clary egymásra néztek, aztán Clary karon ragadta Tessát, és elindultak a lány szobájába.

- Na, ekkora öntelteket sem látott még a világ.

- Teljesen megértelek.

- Mit szólnál ahhoz, hogy felpróbáld azt a ruhát, ami kinn van a kocsiban, majd néhol kicsit beveszem.

- Egy feltétellel. Hogyha én is „átalakíthatlak”.

- Megegyeztünk. – ennél a szónál Clary gondolkodás nélkül kiborította a szekrénye tartalmát, és rögtön szortírozni kezdett. Az egyik oszlopba azok a ruhák kerültek, amik biztosan kicsik Tessára, a másik oszlopba pedig azok, amik jók.

- Nos. Most kérlek, állj fel. Hozzád kell mérnem néhány dolgot.

- Rendben van. Bízom benned.

Ez után kb. annyi következett, hogy a lány ide-oda dobálta a ruháit, miközben annyit mormogott, hogy „nem” vagy „de, ez mégis”. A végeredmény nem is lett rossz. Sőt, a lány egészem büszke lett magára. Tessa kapott egy sötétkék-világos kék-fehér inget kigombolva, alá pedig egy trikót, amin egy nagy szemüveges bagoly volt. Tessa emellett viselt még egy farmernadrágot és egy fekete Converse-t. A haja ki volt engedve,a sok göndör tincs csak egyszerűen a haja mögé volt simítva.

- Hű, hát ez nagyon jó lett! Menő, mégis stílusos.

- És most gyere! Menjünk ki, megmutatni téged a többieknek. – tette hozzá, miközben kifelé tuszkolta a lányt. Odakint Jace éppen azt magyarázta Will-nek és Jem-nek, hogy a lányok miért hordanak push up-os melltartót, és hogy szerinte ez mekkora ökörség.

- De most őszintén. Ki volt az az agyilag visszafejlődött ember, aki ezt kitalálta?

- Tá-dá! – kiáltotta a lány, hogy végre egy kis figyelmet kapjon. A három fiú úgy bámult a lányra, mint a borjú az új kapura. Will-nek már majdnem a nyála is csorgott.

- Hű. – csak ennyit tudott kinyögni. – Hát ez nagyon más.

- Higgyétek el, még jobban meg fogtok lepődni, amikor Clary jön ki az én ruhámban. – ez a mondat csak Jace-t zökkentette ki a gondolataiból, mert ránézett a lányra, és elmosolyodott. A másik két fiú még mindig sokkos állapotban volt, úgyhogy a két lány egyszerűen csak kisétált az ajtón.

- Én nem is gondoltan volna, hogy így meg tud változni Tessa arca a ruhájától.

- Én sem. – mondta Will még mindig tátott szájjal.

A két lány visszajött a ruhával, és titokzatosan újra bevonultak a szobába. Jace nem is tudta volna megmondani, mit várt jobban. Azt, hogy Clary kijöjjön, vagy azt, hogy eszébe jusson valami poénos megjegyzés a két fiú reakciójára. Egy fél óra síri csönd után beteljesült az első kívánsága. Clary ugyanis kijött a szobából, de nem is akárhogyan. Egy sötétlila ruha volt rajta, szinte már feketébe ment át. A szélein csupke vilt, tényleg fekete színű. A haja kontyba volt felfogva, ami körül egy fonat volt. A fiú észre sem vette, de leesett az álla a döbbenettől. „Gyorsan, Jace! Találj ki valami frappáns mondatot, hogy ne legyél annyira zavarban!” Gondolta magában.

- Hát ez aztán az átalakulás. – ezen a lány elmosolyodott, és átölelte őt.

Már nem is volt olyan feszült a csönd, nagyon jól elbeszélgettek. A poénkodás a fiúknak nagyon jól ment, de amilyen viccesek tudtak lenni, olyan hirtelen fordultak át komolyba. A délután hátralevő része kellemesen telt el, és amikor a vendégeknek menniük kellett, nehezen váltak el egymástól. A két lány egymásnak adta a ruhákat, amit aztán nem győztek meghálálni a másiknak. Estefelé, amikor már csak ketten maradtak Jace-szel, a fiú Clary elé állt.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. – majd szorosan átölelték egymást. – Szerintem tetszettem nekik.

- Biztos vagyok benne. – tette hozzá Jace, és ismét homlokon puszilta a lányt.

Ha két Herondale összeakad - Fummie alkotása

CP2 spoiler!

Herondale-ek

Jem a könyvtár ablaka előtt állva figyelte az üvegen legördülő esőcseppeket. Azt mondják, a Néma Testvérek nem éreznek boldogságot vagy szomorúságot, mert maguk mögött hagyták az élet ezen dolgait, és csak a tudománnyal foglalkoznak, de ő más volt annak idején. A szervezetében keringő méreg miatt sosem kaphatott meg bizonyos rúnákat, nehezebben tanult meg dolgokat, ezért kívülállónak érezte magát. Nem volt Árnyvadász, de sosem lehetett teljes értékű Néma Testvér sem, most pedig egyik sem volt. Néma Testvérként ő még mindig érzett; ugyan azt, amit az elmúlt százharminc évben minden nap. Sóvárgást, hiányt, bánatot. Az eső csak még jobban emlékeztette a lelkében dúló érzelmekre, Londont jutatta eszébe és a lányt. Habár minden évben találkozott Tessával, ez nem segített abban, hogy túllépjen rajta vagy elfelejtse az iránta érzett szerelmét. Mert még mindig szerelmes volt, és ez az érzés nem fakult el ennyi idő alatt sem. Eszébe jutott legjobb barátja és parabataia is. Régen nem élt már, de a lelkében lévő üresség sosem szűnt meg, fájón lüktetett, mint egy be nem gyógyuló seb.

Furcsa volt most újra embernek lenni, mintha mindent elfelejtett volna, és újra meg kellene tanulnia emlékezni. Emlékezni, mi a normális, hogyan kell igazán érezni, hogyan kell beszélni, járni, enni. Persze mindig is megvolt benne a tudás, de Néma Testvérként máshogy viselkedett. Nem volt már Zakariás, de nem volt az a Jem sem, aki annak idején betegesen feküdt az ágyában miközben Will óvón figyelte minden lélegzetvételét.

Nyílt az ajtó és a szőke hajú Árnyvadász lépett be rajta, akit Church, a macska követett lelkesen. Jace meglátta az ablaknál álló fiút, ami hirtelen megállásra késztette.

- Sajnálom – mentegetőzött, ahogy a férfi felé fordult. – Azt hittem, Zakariás Testvér van itt.

- Én vagyok az – szólalt meg Jem. Még mindig furcsa volt neki a hangjával beszélni az elméje helyett. Jace meglepődve nézett rá, még mindig nem jött bentebb, Church azonban átszökött a lábai között, és egyenesen egykori gazdájához rohant. Dorombolva tekergőzött körülötte, amíg a fiú fel nem vette a karjaiba, és el nem kezdte vakargatni a füle tövét.

- De – találta meg újra a hangját Jace, a ritka alkalmak egyike volt, amikor nem jutott szóhoz. -, az hogy lehet? Mi történt? – Beljebb botorkált és lerogyott az egyik fotelba.

- Tudod, a Néma Testvérek is Árnyvadászok voltak egykor, ahogy én is. Nagyon beteg voltam, egy szer megmérgezett, és lassan, de biztosan haldokoltam – mesélte még mindig a macskát simogatva. Szeme a távolba révedt, New York utcái helyett a londoni intézeti szobáját látta maga előtt. – Volt egy pont, ahonnan már nem volt visszaút, és csak úgy menthettem meg magam, ha Néma Testvérré válok. Épp egy kemény harc előtt álltunk, én pedig nem hagyhattam cserben a barátaimat. Sosem akartam Testvér lenni, de nem volt más választásom. Te pedig megszabadítottál ettől a tehertől. Meg sem kéne lepődnöm, hogy egy Herondale, pont olyan vagy, mint Will – mosolyodott el.

- Elnézést, de én ezt nem értem.

- Az ősöd, Will Herondale volt a legjobb barátom és parabataiom. Ő is megmentett egyszer, ahogy te. Habár kinézetre csak nyomokban hasonlítasz rá, mégis olyan, mintha őt látnám. Ugyanaz a kemény, mindenre elszánt tekintet, ugyanaz a cinikus hozzáállás mindenhez, csakhogy leplezd a lelkedben dúló fájdalmat és szenvedést. Pont olyan vagy, mint ő – ismételte meg korábbi mondatát, ahogy a fiúra tekintett.

Jace tekintete még mindig zavart volt. Fogalma sem volt róla, miről beszél Zakariás testvér, aki ugyan már nem volt testvér, de Jace nem tudott máshogy tekinteni rá. A férfi, vagyis inkább fiú talán csak magának beszélt, ő mégis tudni akart mindent. – Tudja, nem lehet gyengeelméjűnek nevezni, de ezt még mindig nem értem.

Jem szélesen elmosolyodott, a macskával a karjában leült Jace-szel szemben.

- Akkor elmesélem.

Ha két Herondale összeakad - Anett alkotása

Gabriel és Maryse (meg egy kicsit Isabelle)

Maryse sokat gondolkodott az új árnyvadász fiún. Lightwood volt kétségtelenül: csökönyös, önfejű és gyakran kiállhatatlan, de közben érzékeny és gyengéd, csak ez utóbbiakat nem engedte láttatni. Maryse mindennap szócsatát vívott vele ilyen-olyan dolgok miatt…

Néhány héttel korábba  korábban:

-Ez meg mi? – kérdezte Gabriel egy könyvre mutatva. –Ebből kéne tanulnom? Na nem, ezt nem.

-De igen – mondta az ajtón belépő Maryse. –Tudod, ez egy Intézet, te pedig egy kiskorú árnyvadász vagy, úgyhogy tanulni fogsz, és mivel én vezetem az Intézetet, azt tanulod, amit én mondok. Egyébként a felnőtt árnyvadászok is tanulnak, mindig, mindenből. Legjobb, ha ehhez most hozzászoksz.

- Nem a tanulással és nem is a könyvvel van bajom, hanem a tartalmával - A démonhimlő felismerése, kezelése és tanulmányozása. Tudja, miért jöttem el Londonból?

-Nem. Nem mondtál semmit, így nem tudhatom – tette karba a kezét Maryse.

-Az apám féreg lett. A démonhimlő miatt. Nem hinném, hogy pont nekem kéne erről tanulnom.

-Dehogynem. Nyilván nem ismerted fel, hogy apád démonhimlős, különben tettél volna valamit, hogy megállítsd. Szóval tanulj. Egy hét múlva mindent tudnod kell róla. Ha sikerül, betegségek, kezelés és társai terén csak arról kell tanulnod, amiről akarsz.

-De hát ez majdnem ezer oldal, ráadásul hét nyelven írták vegyesen, és…

-Akkor kezdj neki.

Három héttel azelőtt:

-Én ezt nem csinálom. Nem akarom, hogy egy lány tanítson, ráadásul a korbáccsal való bánásmódra, főleg, ha az a lány Isabelle – tört be Gabriel dühöngve Maryse-hoz, és az asztalra tenyerelve már-már ordítani kezdett.

-Isabelle a lányom és évszázadok óta ő bánik legjobban a korbáccsal. Szerintem ellenőrizd, hogy hallotta-e, amit az előbb mondtál, mert elég tágan értelmezi a szabályokat.

-De lány!

-Te meg fiú vagy, pedig férfiként kéne viselkedned a korod, a történeted és az elvárások alapján.

-De…

-Anya, mondd meg neki, hogy egy idegesítő, pipiskedő fráter, akinek a büszkesége nem engedi, hogy leereszkedjen hozzám! – viharzott be Isabelle, kezében a korbáccsal, lobogó hajjal és harci öltözetben.

-Nem. Gabriel, hallottad, nem? Azt kell mondjam, van igazság abban, amit mond. Mindketten nyugodjatok le, menjetek vissza az edzőterembe és reméljétek, hogy Jace nem vette be magát, mert az nem kifogás, viszont mellette dolgozni elég nehéz, főleg, ha el is akarsz valamit érni. Márpedig el akartok valamit érni – sóhajtott Maryse, aztán célzatosan egy könyvbe temetkezett.

Gabriel nevéhez hűen nem hagyta annyiban. –Maryse, a maga lánya egy pszichopata, életveszélyes…Áááááh – ordított fe. Maryse-nek igaza lett: Isabelle korbácsa égető érzést okozva tekeredett egyre szorosabban a fiú karjára.

-Szerintem ezt a mondatot kezdd újra – mosolygott Isabelle édesen.

Néhány napja:

-Maryse, mi van ezzel a Jace-szel? Azt hiszi, ő a főnök. Teljesen úgy viselkedik, mint aki felettem áll.

-Nem áll feletted, de egy: idősebb, kettő: ő az elmúlt évtizedek legjobb árnyvadásza, három: a fiam. Szerintem, ha ezeket figyelembe veszed, teljesen érthető.

-Nem! Velem ne viselkedjen így senki sem! Árnyvadászok vagyunk és egyenlőek!

-Szerintem inkább közelítened kéne felé. Eléggé hasonlóak vagytok, és jól kijöhetnétek.

-Hogy közelítsek egy két méteres, méregbe mértott tüskéjű sünhöz?! Meg ott van Alec is. Úgy viselkedik, mintha az övé lenne egyedül a kegy, hogy beszélhet hozzá – duzzogott Gabriel, grimaszokat vágva.

-Nos, ők parabataik, és Jace amúgy is egy nehéz jellem. Elég… bonyolult gyerekkora volt – nézett Maryse fáradtan Gabrielhez. –Nézd, nekem most ehhez nincs se időm, se kedvem. Próbálj találni valami jót itt New Yorkban. Széles a paletta.

Aznap:

-Gabriel, ideadnád a korbácsom? – nézett Isabelle a fiúra.

-Persze, hol van?

-Ezek szerint végül is túléled, hogy itt kell élned?- kérdezte Maryse.

-Igen. Azt hiszem, igazad volt. Széles a paletta…

Maryse elmosolyodott.  Szegény Gabriel… Túl átlagos Isabelle számára. Ha legalább ő is démonhimlős lenne…

Ha két Herondale összeakad - Cassye alkotása

Gyönyörű napsütéses reggel volt, mikor Alec Magnussal kézenfogva a Central Parkban sétált. A fiú imádta ezeket a közös pillanatokat. Mikor így kézen fogva sétáltak az utcán elöntötte a büszkeség, és legszívesebben az kiáltotta volna, hogy: Igen! Ő az enyém! És nem érdekel mit gondoltok!

- Cukorborsó! - Szerelme hangja törte meg Alec elmefuttatását. - Mondtam, hogy ne szólíts így! Ez olyan... fura. Én nem egy zöldség vagyok! - Hát pedig ezt fogom használni, ha tetszik ha nem kékszemű gyönyörűségem. - Már megint kezded. - Kacagott Alexander. Ugyan is a férfi szinte minden nap felhozta, hogy mennyire szereti a kék szemeit.

-Zavar? Tudod nagyon furcsa... a Lightwoodoknak mindig is olyan ravaszul csillogó zöld szemük volt. De te! Azok a szemek... Cecilynek is kék szeme volt.

- Kiről beszélsz? Nem hiszem, hogy ismerem.

- Az egyik felmenőd szerelmem. Apropó! Akarsz vele találkozni? Tudod van egy varázslat amivel ide tudom hozni, ha csak egy kis időre is.

- Komolyan? - Kérdezte Alec döbbenten. - De az nem nekromancia? A törvény...

- Jaj a törvény így a törvény úgy! Mit számít az az idióta törvény! Nyugi szerelmem. Itt most az a kérdés, hogy akarsz-e veletalálkozni, vagy sem.

- Hát... ha nem törvénybeütköző akkor... azt hiszem igen. - Felelte kicsit megszeppenve Alec

- Na akkor gyere! - Majd Magnus a park egyik eldugott részén nyitott egy portált és hazarepítette magukat.



Mire a pentagramma elkészült. Alec kezdte úgy érezni, hogy talán ez mégsem jó ötlet.

-Magnus! Figyelj... ez biztos nem veszélyes? Mármint... halottakat idézni nem játék.

- Egy: De igenis az. Egyszer megidéztem Napóleont. Vicces volt. Kettő: Csak a lelkét idézem meg. Ez nem olyan mint Michael Jackson videóklippje.

- Kinek a mije?

- Hagyjuk... Ti Árnyvadászok annyira bevagytok gyöpösödve! Sajnállak titeket, de majd segítünk ezen! Na de most más dolgunk van! - Majd felolvasta a foszladozó Szürke könyv egyik varázsigéjét.

- A pentagrammából füst szállt fel, de nem öltött alakot. Alec ledöbbent mikor egy hang szólalt meg: Ki szólít? - A hang bársonyosan sima volt és nyilvánvalóan egy nőé.

- Én! Magnus Bane a boszorkánymester!

- Á Magnus! Mi történt? - Szólalt meg a női hang, mintha tegnap találkoztak volna.

- Semmi különös, tudod, és ezen most ne akadj ki... összejöttem valakivel aki szeretne most veled beszélni.

- Ó és kiről lenne szó! Ismerem? Tessa? - Alec ismételten ledöbbent, hogy milyen közvetlenül cseveg szerelme egy pentagrammából jövő hanggal.

- Nem... nem ismered, viszont, tudod... ő a dédunokád fia, és kérlek ezen most ne akadj ki!

- Már miért akadnék ki?

- Te komolyan a szépnagymamám vagy? - Kérdezte remegő hangon az Árnyvadász fiú.

- Igen, gondolom. Te vagy Robert fia?

- Igen. Bár nem tudom, hogy ő annak nevezne-e.

- Mi történt? Összevesztetek? Tudod a férjem Gabriel, a te szépapád se volt jóban az apjával.

- Hát nem éppen... Szólalt meg Magnus rejtélyesen, majd magára hagyta szerelmét Cecivel beszélgetni.

TMI fan videó

Lily videók

Sziasztok!

Kaptunk két videót a Chanel dallais divatshowjáról, amelyeken Lilyt és láthatjuk. Az egyiken táncol, nekünk háttal, a másikban pedig többször felbukkan és nyilatkozik a ruhákról.

Részlet az első Bane krónikák novellából!

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó adventjének keretében ma megkaptuk a részletet az első Bane krónikák novellából, aminek a címe: Mi történt Peruban?

A részletet az alábbi linkre kattintva olvashatjátok:

Mi történt Peruban? részlet

Ma éjfélig tart az akció Cassie könyveire!

Sziasztok!

Ma éjfélig tart még a Könyvmolyképző akciója a kemény borítású könyvekre, az összes Cassie könyvre is!

Illetve ne felejtsétek, Az angyal mellé a készlet erejéig még jár a rúnás póló is!

A könyvek linkjei kigyűjtve:

• Csontváros (filmborítós kemény)
• Hamuváros
• Üvegváros (megjegyezném, az Üvegváros PUHA verziója is akciós, 20%-os)
• Bukott angyalok városa
• Elveszett lelkek városa
• Az angyal
• A herceg
• A hercegnő

Illetve 20%-os kedvezménnyel már előrendelhető a két első Bane krónikák novella is, szóval ha esetleg valakinek csak egy rész hiányozna a fentiek közül, a Bane krónikák novellát hozzácsaphatja, az nem túl drága, és már meg is van az ingyen szállításhoz szükséges két könyv. ;)

• Mi történt Peruban? PUHA (előrendelhető)
• Mi történt Peruban? KEMÉNY (előrendelhető) 
• A szökevény királyné PUHA (előrendelhető)
• A szökevény királyné KEMÉNY (előrendelhető)

Illetve még érdemes válogatni a többi akcióból is:

MA éjfélig tartanak még az alábbi akciók:
– utolsó példányokra – 31%
http://konyvmolykepzo.hu/cimke/alomadvent-12?ap_id=Deszy
– a disztópiákra -38%
http://konyvmolykepzo.hu/cimke/alomadvent-08?ap_id=Deszy
– a magyar szerzők könyveire -33%
http://konyvmolykepzo.hu/cimke/alomadvent-10?ap_id=Deszy
– a memoárokra -34%
http://konyvmolykepzo.hu/cimke/alomadvent-11?ap_id=Deszy
Illetve 15-ig tart az akció Hugh Howey A siló köteteire:
http://konyvmolykepzo.hu/cimke/alomadvent-13?ap_id=Deszy

Itt az új Bane krónikák borító!

Sziasztok!

Megérkezett az utolsó előtti Bane krónikák novella borítója!

Én és Cassie - Villő története

   Felkeltem az ágyamból, és tudtam, hogy egy újabb fárasztó nappal kell szembenéznem. Az összes barátnőm valami nagyon menő és szuper klassz könyvet olvas. Mindig csak arról tudnak beszélni. Már szinte ez az életük. Na, mindegy.  Ennek ellenére felöltöztem és elindultam az iskolába. Az egyetlen vigasztaló tény az, hogy már péntek van. Amint beértem, valamin már megint nagyon nevettek.

- Ja, igen. Az mekkora volt már.

- Miről van szó? – kérdeztem kissé bárgyún.

- Semmiről. Te úgysem értenéd.

   Segítségkérően fordultam legjobb barátnőmhöz, Violettához.

- Á, csak a Csontváros filmjéről volt…

- Arghh, nem érdekel. Folytassátok csak!

- Te tudod. – mondta mosolyogva.

- Na, szóval az is tök jó volt, amikor Simon visszaadta a füzetet Clary-nek, a bajszos Jace-szel.

- Igen, azon úgy röhögtem.

   Addig én elmentem keresni valakit, akivel lehet értelmesen beszélgetni. Az egyik táboros barátnőm is éppen egyedül volt, ezért odasétáltam hozzá. Két évvel fiatalabb volt, de így is megértett.

- Szevasz, Zsuzsi! Mi újság?

- Á, semmi. Hogyhogy nem Violettával vagy?

- Már megint a hülye Csontvárosról beszélnek.

- És te miért nem?

- Mert én nem olvastam.

- De miért nem?

- Mert hülyeség.

- De ha nem olvastad, akkor honnan tudod, hogy hülyeség?

- Mert…

- Pontosan. Szóval, miért nem olvasod ki?

- Á, majd máskor.

- Te tudod. De most megyek, mert megérkeztek Reniék. Szia!

   El sem köszönhettem, mert rögtön elfutott. Viszont amit mondott, azon alaposan elgondolkodtam. Egész nap pörgött az agyam. Amikor végre vége lett az iskolának, elmentem a könyvtárba, és kivettem a Csontváros első három részét, és már hazafelé a buszon elkezdtem olvasni. Nem vagyok az a „hű, de gyorsan mindent kiolvasok” típus, de ezzel mégis egész jól haladtam. Sőt! Mire leszálltam a buszról, már az első fejezettel végeztem is. Amilyen gyorsan csak tudtam, összecsaptam a leckét és ledobtam magamat ágyra olvasni. Észre sem vettem, de már hét óra volt. Ezt is csak azért tudtam, mert anya felszólt, hogy kész a vacsora.

- Mindjárt megyek. – ez a mindjárt negyed órába tellett. Hallottam, hogy apa jön fel a lépcsőn, valószínűleg azért, hogy lecibáljon. Mivel okos vagyok, a könyveket gondosan a takaró alá söpörtem, és elindultam lefelé. Apa is visszafordult, és leültünk az asztalhoz. Feltették az idegesítő kérdéseiket, mint például: Mi volt a suliban? vagy a másik kedvencem a Milyen jegyeket kaptál? Most kivételesen az összes kaját megettem, persze ezt mind csak azért, hogy minél hamarabb fölmehessek – bármennyire is fáj kimondanom – olvasni.

- Meg is etted?

- Aham, hösönöm héhen. – mondtam tele szájjal.

- Egészségedre.

   Mint akit ágyúból lőttek ki, rohantam is a szobámba. Elmentem zuhanyozni, meg a többi ilyen ügyes-bajos dolgot elintézni, aztán megvártam, hogy mindenki elmenjen aludni, és kezdődhetett a küldetésem. Felkapcsoltam a zseblámpámat, és elkezdtem olvasni. Ha hallottam valami zörgölődést kintről, mindent bedobtam a párnám alá, és alvást szimuláltam. A vicces részeknél próbáltam nem röhögni, de ez képtelenség volt, ezért furcsa fuldokló hangokat adtam ki. Egész éjszaka olvastam, de ez látszott is. Egyrészt kiolvastam az első részt, másrészt akkora karikák keletkeztek a szemem alatt, hogy az csak na. Az egész hétvégém sem állt másból, minthogy kiolvastam a másik két könyvet és megnéztem a filmet is.

   Amikor hétfőn bementem a suliba, a többiek rögtön rám szálltak, hogy mi történt a szememmel, hogy így néz ki. Én csak titokzatosan ennyit válaszoltam:

- Már én is egy vagyok közületek.

- Ezt csak nem..?

- De. Ezt pontosan úgy értem. Én is Végzet ereklyéi rajongó lettem. – erre a kijelentésre a többiek visongva a nyakamba ugrottak, és kérdésekkel bombáztak. Ez volt a története annak, hogy hogyan is lettem árnyvadász.

(U.i.: ez nem így történt, én az elejétől kezdve szerettem a Csontvárost.)

Én és Cassie - Fummie története

A hercegnő beszerzése

Ezt még aznap írtam, amikor megvettem a könyvet (november 30-án).

Körülbelül azóta várok erre a könyvre, amióta elolvastam a második részt. Szóval egy éve. Persze, akkor ez még Amerikában sem jelent meg, amikor viszont kijött, mindenki ezt olvasta. Nekem, angoltudás híján meg kellett várnom a magyart, ami végre eljött, itt van, a kezemben tarthatom, megszagolhatom, és annyira gyönyörű élőben, hogy csak bámulom a borítót, mint egy hülye. Azért, hogy nehogy előre tudjak meg valamit, amit nem akarok (semmit nem akarok előre megtudni), volt rá egy külön emberem, Ramóna, aki mindent tudott, és mindig ellenőrizte nekem az oldalakat, hogy biztonságosak-e, szólt, ha valami olyan volt, hogy ne nézzem meg. Ezúton is köszönöm az eddigi munkáját, remélem, tudod, hogy ha megjelenik a CoHF vissza kell térned a spoilerszűrő állásodba.

Tehát hivatalosan október 30-ára volt kiírva, de eltolták egy hónappal, és november 30-án jelent volna meg. De már 27-én meg lehetett rendelni, a szerencsésebbek másnap már kezükbe is kaphatták. Én meg csak vártam… és vártam… és azt írták ugyan, hogy legkésőbb keddig meg kell érkeznie, azt hittem, keddnél előbb nem is lesz az enyém, de tévedtem. Mert ma délelőtt küldték az e-mailt, hogy mehetek érte. Visszafogtam a késztetést, hogy azonnal cipőt húzzak, és egy szál törülközőben (mert amikor megjött az e-mail, éppen törcsiben, vizes hajjal ültem a gép előtt) rohanjak el egészen a Kökiig, hogy habzó szájjal rohanjam le az első eladót, akit meglátok, a könyvet követelve. Szóval összekészültem, volt még egy hajszám egy tortadoboz után, merthogy molyszülinapra mentem ma, amire sütöttem tortát, és mivel a Köki úgyis útba esett, gondoltam, odafele menet meg tudom oldani a vásárlást is.

Na, már az egész ott kezdődött, hogy besétáltam a Libribe egy tortadobozzal, és mindenki megbámult. De komolyan, amikor zombinak voltam öltözve, kevesebben bámultak, mint most, amikor csak egy egyszerű tortát cipeltem. Mi baja van az embereknek? Tehát ott tartunk, hogy a Libriben szambázok egy tortadobozzal. Először elküldtek egy emelettel feljebb, ott kellett átvennem a könyvet, megvártam, míg a néni meg a bácsi elvonulnak, aztán én jöttem sorra. Elmeséltem, hogy én ugyan nem a Libriről rendeltem, de ide is lehetett kérni, úgyhogy én ide kértem. Aztán mondtam a nevem is, és amikor az eladónő hátrafordult keresgélni, akkor megláttam. Tudtam, hogy ő lesz az, ő az enyém. Visszafogtam magam, és nem kezdtem el őrült módjára üvölteni és mutogatni, hogy „én már látom, ott van, ott van”, úgyhogy szépen kivártam, míg megtalálja. Megtalálta, lerakta maga elé a könyvet, és valami papírt kezdett nézegetni. Én meg persze nagy szemeket meresztettem a könyvre, forgattam a fejem mindenfelé. Erre azt mondta: „Nyugodtan megnézheted, amíg nem bontod ki, ki tudjuk cserélni.” Magamhoz vettem, simogattam, nézegettem forgattam, és minden erőmet latba vetettem, hogy ne kezdjem el tépni a csomagolást. Csak bámultam, mert el se hittem, hogy végre az enyém lett, ott volt a kezemben, és foghattam. Mikor már gyanúsan sokáig meredtem a könyvre, megkérdezte: „Van vele valami baj?”, erre én: „Ja, nem, csak annyira vártam már ezt a könyvet.”. Aztán kifizettem, ő odaadta a blokkot, és amíg szépen eltettem a táskámba, megköszöntem vagy ötször, aztán mentem is a metró felé. Vigyorgó fejjel kerülgettem a sok embert a tortámmal, akik összegyűltek valami parasztvakításra, majd felszálltam a metróra. Szépen leültem, és elkezdtem vívódni. Mégsem kéne kibontani, csak este érek haza, addig a táskámban fog nyomorogni szegény, biztonságban van a műanyag csomagolásban. Meg egyébként is, ahhoz, hogy rendesen megnézzem, magam mellé kell tennem a tortát, amivel elfoglalok még egy helyet. Az ajtók még be sem csukódtak, amikor én már a csomagolást téptem.

Minden reflexemnek ellentmondva, nem nyitottam ki hátul. Mivel tudtam, mi van hátul, és tudtam, hogy azzal minden spoilert lelőnék magamnak, és az eddig kemény munkám kárba veszik, ezért inkább kinyitottam elől, és elkezdtem olvasni. És annyira jó érzés, hogy el sem hiszem. Szerintem ennyire nem vártam még könyvmegjelenést. Drágaszág.

Én és Cassie - Anett története

Felnézek. Valami nem stimmel. Egy Intézetben vagyok...

Én és Cassie - Cassye története

Egy nap anyukám meglepett egy könyvvel. Egy Edward-korabeli fiú volt rajta. Az író Cassandra Clare. A címe Az Angyal.

Nem ismertem, így kicsit vonakodva kezdtem bele. Ahogy haladtam benne egyre jobban megtetszett.. Utána sorban megvettük az összes többi részt. Bevallom beleszerettem.

Cassie könyvei sorsfordítóak voltak. Sokkal toleránsabb és elfogadóbb lettem. Nekem Cassie nem csak egy újabb remek élményt adott, hanem szinte egy új életet.. Nem sokszor találkozok olyan íróval akinek minden könyve olyan fordulatot és olvasási élményt nyújt mint Cassandráé. És ha ez még nem lenne elég. A könyveinek köszönhetően új barátokra találtam. Rátok, Árnyvadászokra, a HunKlávéra.

Ha egy Cassandra könyvet olvasol észreveheted, hogy olyan mintha egy filmet néznél. Látod a szereplőket és velük együtt érzed át az életüket. Egy kicsit ezáltal mi is Árnyvadászok lehetünk.

Cassie könyvei ösztönözték a fiatalok ezreit arra, hogy több száz oldalt olvassanak, úgy,hogy élvezzék is. És ez nagyon ritka. Sokan ellenzik az ilyen fantasy könyveket, de arra nem is gondolnak, hogy az olyan írók mint Clare, Meyer és Fitzpatrick megszerettetik a gyerekekkel az olvasást. Én a Vörös Pöttyös könyveknek köszönhetem az olvasási szenvedélyem. Bevallom: könyvfüggő vagyok!

Én és Cassie - Lyra története

Amikor nem írok, állandóan olvasok. A buszon, az ágyban, a suliban (szünetben vagy akár órán is), evés közben, majdnem mindenhol. Több tíz könyvet olvastam már, de Cassie könyvei érintettek meg a legjobban. Amikor a Csontvárost olvastam, már nagyjából ismertem a történetet, mert előbb láttam a filmet. A könyvesboltban ezerszer elhaladtam a Végzet ereklyéi sorozat első része mellett. Többször a kezembe vettem, de nem érintett meg a borítója, így a hátulját sem olvastam el. Miután megnéztem a filmet, jöttem rá, hogy ez abból a könyvből készült, amit annyiszor elutasítottam. Elkezdtem olvasni a Csontvárost, és nem telt bele három napba már vége is volt. Minél hamarabb el akartam kezdeni a Hamuvárost. Meg is történt, aztán csakúgy faltam a további részeket. Az Elveszett Lelkek Városa után belekezdtem Az angyalba. Ez is nagyon tetszett, majd A herceg is, és sajnálattal konstatáltam, hogy még nagyon sokat kell várnom A hercegnőre. Amíg vártam, sokat kutattam a neten egy Árnyvadászokkal foglalkozó oldal után. Így bukkantam rá az Árnyvadászok rajongói oldalra. Gondoltam csatlakozom hozzájuk, hiszen ők olyanok, mint én. Büszke Árnyvadászok. Egyre többet jártam fel az oldalra, és minden új információ láttán, a szívem vad táncba kezdett. Még soha nem éreztem ekkora rajongást egyik könyvsorozat iránt sem. Talán a Twilight iránt mégis, de most nem ez a fontos. Egyenesen beleszerettem Cassie könyveibe. Október 30-án, amikor esetleges volt A hercegnő megjelenése szinte minden percben telefonáltam, vagy a neten lógtam, hogy megtudakoljam, megjelent-e már. Aztán megtudtam, hogy eltolták a megjelenést. Ez teljesen lesújtott. Már olyan régen vártam. Végül November 28.-a körül megjelent, és én alig vártam, hogy megkapjam. Most még nem értem a végére, de rossz előérzetem van. Sokan mondták már, hogy rengeteget sírtak az Epilóguson, és én határozottan olyan ember vagyok, akit könnyen meghat egy könyv. Sorolhatnám, melyiken sírtam már, de akkor soha nem lenne vége ennek a szösszenetnek. Ebből csak azt szeretném kihozni, hogy bármit tartogat(ott) Cassie a tarsolyában soha nem szűnök meg szeretni a könyveit. Már epekedve várom a Mennyei Tűz Városát, és az új Árnyvadász sorozatok, bár azok még egy kicsit odébb vannak. Ha az írásaink egyszer eljutnak Cassie-hez, megkérhetnénk Maureen Johnson és Sarah Rees Brennan írónőket, hogy vegyék fel vidóra mennyit sírt rajtuk Cassie. Remélem, annyit sírna, amennyit mi is az ő írásain.

Fotók Lilytől

Sziasztok!

Ezek mind olyan képek lesznek, amelyeket maga Lily osztott meg a különböző közösségi oldalain.

Jamie síel

Sziasztok!

Jamie éppen az Alpokban van, még egy rajongó is találkozott vele. Azt írta, hogy Jamie elképesztően kedves és közvetlen volt, mindenkit bátorít, hogy menjenek oda hozzá. A legjobb barátjával, Tristannal volt ott, a közös fotót is ő készítette. 

Lily bikagolása - Videó

Shared from dailylilycollins using Embeddlr
download/iPhone

Új Lily képek

Sziasztok!

Lily Collins a Chanel ‘Metiers d’Art’ Show-ján járt a Fair Parkban, december 10-én, Dallasban. Íme a képek:

Megérkezett a második Bane krónikák novella borítója is!

Sziasztok!

És itt a második rész borítója is!

Rendelni egyelőre nem lehet, de azért hozom a linkeket. És még mindig úgy tudom, hogy az elsővel együtt december 15-16 körül lesz a megjelenés. 

• PUHA KÖTÉS
• KEMÉNY KÖTÉS

A kimaradt Csontváros jelenetek - Végre videón!

Magnor gyerek

Sziasztok!

Cassandra Jean közismerten nagy Ragnor rajongó és Magnust is imádja. Most előállt egy képzeletbeli Magnus-Ragnor szerelemgyerek képével:

Ahogy Lilyt még nem láttátok

 

 

 

Új Jamie kép

Aidan a Hobbit európai premierjén

Színészek versus szereplők - Fummie alkotása

Ismeretlen ismerős

Robert New York utcáin sétált. Nem gyakran járt erre, hiszen ha nem forgatott vagy promózott valahol, akkor leginkább otthon, Írországban szeretett lenni. De ezúttal itt volt a következő munkája, egy új filmet vettek fel, és amíg szabadnapos volt, gondolta, jó lesz majd kicsit körbejárni a várost. Ugyan a Csontváros forgatása messze volt már, a Hamuváros pedig még el sem kezdődött, azért igyekezett Simon szemével látni a dolgokat. Szerette ezt a karaktert, úgyhogy jó érzés volt újra a bőrébe bújni, még ha csak viccből is.

Elindult az Intézet felé, illetve a templomhoz, ahova Cassie az Intézetet képzelte. A telefonján lévő térképet böngészve haladt, hogy el ne tévedjen. Az emberek néha megfordultak utána, egy-két lány még le is szólította, nekik készségesen megállt, de nem volt akkora felhajtás körülötte, mint amikor a Csontvárost forgatták. Elgondolkodott, vajon mit szólna Simon ennyi rajongóhoz. Biztosan örülne neki, de a Claryhez húzó szíve nem hagyná, hogy kihasználja a helyzetet. A fiú egyébként sem volt olyan helyzetkihasználós típus.

Felnézett a telefonjából, és először a lányt pillantotta meg. Nagyon alacsony volt, de természetes vörös haja kiemelte a tömegből. Mellette állt a fiú „Made in Brooklyn” feliratú pólóban és szemüvegben. Ha nem a saját szemével látja, Robbie el sem hiszi. Ők ketten pontosan úgy néztek ki, mint Clary és Simon. A fiú nem volt a tökéletes mása, de határozottan hasonlított rá, néhány centivel alacsonyabb volt nála, barna haja egyenes, rövid, nem takarta el teljesen a homlokát. Valamin nevettek, ahogy Robert felé tartottak. Ő tudta, hogy nem hagyhatja szó nélkül elmenni maga mellett ezeket az embereket, de fogalma sem volt róla, mit mondjon. Aztán olyan hitelen kellett döntenie mielőtt még elveszítené az alkalmat, hogy kimondta az első dolgot, ami eszébe jutott, amikor már csak két lépés választotta el őket egymástól.

- Simon Lewis?

- Igen? – nézett rá a fiú furcsán méregetve őt. Robbie-nak gyorsan kellett gondolkodnia. Nyilván nem mondhatja meg az igazat, csak hülyének nézné, úgyhogy lázasan kutakodott az agyában valami bandanév után, amit valamelyik könyvben olvasott.

- Te vagy a Nyugágy Krízis egyik tagja, ugye?

- Most Sziklaszilárd Panda vagyunk – felelte reflexszerűen. Biztos hozzászokott, hogy mindig ki kell javítania mindenkit, olyan gyakran válogatják a nevüket. – Érdekes, hogy ismered a Nyugágy Krízis nevet, talán ha egy hétig használtuk.

- Rajongó vagy? – kotyogott közbe Clary, aki sosem tudta tartani a száját. Úgy nézett barátjáról az idegenre és vissza, mintha a hasonlóságokat próbálná felmérni a két fiú között, amiből furcsán sok volt.

- Hogy rajongó, az túlzás, de voltam már néhány koncerten. Szerintem elég jók vagytok.

- Ó, hát köszi. Furcsa, nem emlékszem rád – szeme megvillant a szemüveg mögött, talán igyekezett felidézni az ismerős arcot, sikertelenül.

- Barátokkal mentünk és meghúzódtunk a sarokban – vágta rá Robbie túl hirtelen. Clary félrebillentette a fejét, arca arról árulkodott, hogy valamit nem akar kimondani. A fiú biztos volt benne, hogy rájött, hazudik, de hát mit lehetett tenni. Itt volt az alkalom, hogy megismerje azt az embert, akinek a bőrébe kell bújnia, ezt nem szalaszthatja el. – Be sem mutatkoztam, Robert Sheehan vagyok – nyújtotta a kezét Simon felé.

- És ír? – kérdezett vissza mielőtt megragadta volna a felé nyújtott tenyeret.

- Hát igen, akcentusomat nem tudom csak úgy kikapcsolni – vonta meg a vállát, mintha épp nem hazudott volna, de ennél a pontnál már nem is számított.

- Én Simon vagyok, ő pedig Clary – mutatott a mellette álló lányra, aki erre összefonta a karját a mellkasa előtt.

- Hogy kerül egy ír srác New Yorkba? – tette fel a kérdést Clary, mintha le akarná leplezni. Ez nem jött be, most simán válaszolhatott az igazságnak megfelelően.

- Jelenleg itt dolgozom. – Szűkszavú volt, de nem is kérték, hogy térjen ki részletesen mindenre. – Figyelj – fordult ismét Simon felé. -, ráérsz most? Meghívhatlak egy kávéra, mert annyi mindent szeretnék kérdezni. Tudod, a bandáról, meg minden.

- Hát – Simon Claryre pillantott, aki ugyan dühös volt, de megvonta a vállát. – Épp nincs semmi dolgom.

- Remek! Azt hiszem, errefelé láttam egy jó kávézót – mutatott a háta mögé, azzal megfordult, és Simon mellé lépve elindult a mutatott irányba. – Szeretsz játszani? Csak mert most vettem egy új videójátékot, és egyszerűen fantasztikus – vágott bele a témába, amiről tudta, hogy a fiú majd ráharap.

Ahogy sétáltak az utcán, belemerültek a játékokba és hangszerekbe, Claryt kicsit figyelmen kívül hagyva.

Színészek versus szereplők - Villő alkotása

Lily éppen szállt le a buszról, amikor két hihetetlenül ismerős alakot pillantott meg. Az egyik egy alacsony, répa vörös hajú, szeplős lány volt, a másik pedig egy barna hajú jóképű fiú. Meghitten sétáltak, de mégsem tűntek úgy, mintha randiznának. Lily nem akart hinni a szemének. Ez az egész annyira abszurd volt, hogy a lány kénytelen volt utánajárni. Nem is akarta őket követni, de úgy látszott, hogy a lábai viszont igen. Már elég közel volt hozzájuk, így hallhatta, hogy miről beszélgetnek.

- Nem. A pálcikaemberek a margón határozottan nem jó név a bandátoknak.

- Na, és mit szólsz a Sálak vagyunk a nyakad körül-hez?

- Isten ments! – mondta, miközben a telefonja csipogott egyet. Előhúzta a nadrágja zsebéből, és megtorpant egy pillanatra, hogy megnézze miért. Ez a pillanat pont elég volt ahhoz, hogy Lily beleütközzön. Ezért a mozdulatért persze mind a ketten felfigyeltek rá. Clary kíváncsian ránézett, Simon pedig szolidan végigmérte őt.

- Jaj, bocs, csak elbambultam.

- Semmi baj.

   A lánynak viszont az volt, mert így nem tudta őket tovább követni. Lesz, ami lesz, ő kockáztat, és belevág.

- Csak nem Jace üzent?

- Ja, nem, csak… - félbehagyta a mondatot, és a szemöldökét ráncolva Lily-re nézett. - Honnan ismered Jace-t?

- Ezt most hosszú lenne elmagyarázni.

- Van időm.

- Akkor viszont üljünk be valahova, mert tényleg itt fogunk dekkolni egy darabig.

***

- Szóval azt állítod, hogy mi egy könyv szereplői vagyunk, és minden, ami velünk történik, előre meg van írva egy könyvben, ráadásul meg is filmesítettek minket? – kérdezte ámulva Simon.

- Igen, nagyjából.

- Én még mindig nem hiszek neked. – mondta Clary, bár a szeme másról árulkodott.

- Pedig így van. Kérdezz akármit!

- Ki az apám?

- Valentine Morgenstern volt, de már meghalt. Te ölted meg.

- Mesélj a barátaimról!

- Simon, akit már az óta ismersz, amióta csak az eszedet tudod. Izzy, magabiztos személyiség, és persze a testvére, Alec. Jace parabataija, meleg, Magnus a barátja. Magnus boszorkánymester, most éppen fasírtban vannak. Maia és Jordan, vérfarkasok. Az anyád Jocelyn, a vőlegénye Luke. És persze ott van Sebastian is, a testvéred, aki porrá akarja égetni a világot. Azt ugye nem is kell megemlítenem, hogy mit is akart csinálni veled. – mire Clary-nek elkerekedett a szeme, és óvatosan megrázta a fejét, hogy most már elég volt.

- Hé-hé-hé! Miről beszélt, Clary?

- Ha nem hallottad volna, épp most mesélte el a barátaim életét.

- Nem, én a Sebastianos részre gondolok.

- Ja, az semmiség. Szerintem Lily arra gondold, amikor Sebastian megcsókolt. – mondta rémült tekintettel.

- Igen, arra gondoltam.

- Ja, akkor jó. Na, szóval azt akartam mondani, hogy…

- Ne akard megtudni, hogy mit fogok veled csinálni, ha azt mondod, hogy ez milyen király..

- Nem, dehogy akartam ilyen mondani. – mondta a fiú nevetgélve, miközben kínosan a távolba meredt, aztán a nevetgélésből műmosoly lett. A két lány összenézett, és egyszerre tört ki belőlük a röhögés.

- Mondtam, hogy nem ezt akartam mondani… Visszatérve a témához, ki játszik engem a filmben?

- És Jace-t? Vagy engem? – kérdezte kíváncsian Clary is.

- Nos, téged én játszalak, Simont pedig Robbie. A többieket Jamie, Jemima és a többiek. Mindjárt mutatok róluk képeket.       - A lány elővette a telefonját, felment twitterére, és elkezdte mutogatni a képeket. – Ő Kevin, alias Alec…

- Úristen! Teljesen úgy néz ki, mint Alec. – Aztán ő is elővette a telefonját, átküldték egymásnak a képeket, és összevágták azokat egymás mellé. A legtöbbet Simon nevetett Jace és Jamie képének összevágásánál.

- Ezt muszáj lesz átküldenem neki! – Simon a hasát fogta a nevetéstől, és majd’ megfulladt.

- Ú, várj, felhívom Robbie-t, és beszélgethettek az ügyes-bajos fiús dolgaitokról.

- Király, akkor addig én idehívom Izt is, és mi meg dumálhatnánk mindenféle csajos cuccokról.

- Hű, ez egy csodás barátság kezdete lehet… - mondta Simon elmerengve. – Ő beavathat az átlagos fiúéletbe, én meg majd megtanítom neki a vámpír csajozós dumáimat…

- Szerintem te magad sem tudsz egyetlen ilyet se. – monda megvetően Clary.

- Dehogyisnem. Ezt hallgasd: Hé, szívi, én sosem fázok, és melletted mégis melegem van.

- Jézusom, ez milyen gáz! Még van mit tanulnod „átlagos fiúktól”. Még van jó sok minden… Jó sok…