Akiknek a Bane krónikák magyar borítóját köszönhetjük - Interjú

Amikor felkerült a legnagyobb könyvkereskedelmi hálózatok webáruházába a borítóterv a Bane krónikák első novellájához, kétségtelenül nagy port kavart. Talán senki nem is számított rá, bár ebben nyilván annak is szerepe lehet, hogy már megszoktuk a jót: a Könyvmolyképző Kiadó mindig megveszi ez eredeti Cassandra Clare borítókat. (Jegyzem meg, ezt nagyon sok országban nem teszik.) A novellák esetében viszont túl drágának bizonyult az eredeti borítók - illetve borítódarabkák - megvásárlása. Magyar borítót kellett hát tervezni. 

Így elmondhatjuk, hogy a Bane krónikák novellák borítói lesznek az elsők, amelyek magyar munkák. Egy ekkora rajongótábor és egy világszinten is ilyen híres sorozat esetében ez bizony nem kis feladat. 

Németh Balázzsal és Egyed Reginával, a végleges Bane krónikák borítók tervezőivel beszélgettem az Árnyvadászokról, a borítótervezésről és az ezzel kapcsolatos érzéseikről.

Először is köszönöm szépen, hogy válaszoltok a kérdéseimre. Szerintem sok Árnyvadász örül, hogy kicsit többet tudhat meg a Bane krónikák magyar borítójának megszületéséről.
  
Balázs: Mi köszönjük és reméljük, hogy tudunk az Árnyvadászoknak újat is mondani. :)

Az első kérdésem adja magát, muszáj feltennem. Olvastátok Cassandra Clare könyveit? Ti is a rajongói vagytok?

B: Nagyon szeretem Cassie könyveit, és a blogot is folyamatosan figyelem, de rajongónak nem nevezném magam. Bár az összes könyvet olvastam, ami megjelent hazánkban, de megmondom őszintén, nem nagyon tudok figyelni a legapróbb részletekre.

Regina: Imádom Cassie könyveit. Majdnem minden eddig megjelent részt olvastam, kivéve az Elveszett lelkek városát, de nemsokára kölcsönkapom a hasonlóan fanatikus barátnőmtől, és bepótolom ezt az elmaradásomat.

Milyen érzés, hogy egy ilyen híres, New York Times bestseller szerző borítóját tervezhettétek?

B :  Egyszerűen leírhatatlan számomra. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kiadó a mi tervünket választotta véglegesnek.
R: Elmondhatatlan érzés. Bevallom, örömtáncot jártam a szobámban, mikor kiderült, hogy mi kaptuk meg. Cassie az egyik kedvenc íróm, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a mi borítónk szerepel az elején.

Szerettétek Magnust a regényekben/filmben?

B : A TMI első részében nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de a további kötetek olvasása közben folyamatosan megkedveltem. Először kicsit bizarrnak találtam a személyét, de ez idővel megváltozott. A filmben pedig a rendezőknek sikerült megtalálni a tökéletes szereplőt a karakterhez.

R: Nagyon szeretem Magnust minden formában, legyen az film vagy könyv. Végtelenül bölcs, de közben nagyon szórakoztató karakter. Nagyon örültem, hogy többet megtudhatok róla a Bane Krónikákból.

Mikor döntöttétek el, hogy borítót terveztek a Bane krónikákhoz?

B : Ha jól emlékszem, amikor kijött a Kiadótól az első terv, ami valljuk be, nem sikeredett túl jóra. Jól emlékszem, Regi?

R: Pontosan. Sok rajongóval együtt mi is azon a véleményen voltunk, hogy nem illik igazán a történethez, így elhatároztuk, hogy megpróbálunk jobbat készíteni.

A borítókon látszik, hogy az egyes képeket mindig a történethez igazítottátok. Olvastátok a Bane krónikákat angolul, innen tudtátok, miről van szó bennük? Vagy kutatást végeztetek az egyes novellákkal kapcsolatban?

B :  Aki ismer, az tudja, hogy számomra az olvasás egyenlő a nyomtatott könyvekkel. Sem e-bookot, sem pedig online nem olvasok hosszabb írásokat. Ha nagyon érdekel a dolog, akkor inkább kinyomtatom. Ez volt az egyik ok, amiért nem olvastam, a másik pedig a nyelv, hiszen német nemzetiségi tagozatra járok, és szerintem az angol nyelvtudásom nem ért el arra a szintre, hogy neki merjek állni egy regénynek. A legtöbb infó a shadowhunters.com oldalról és Tőletek származik az adott novellákról. Én minden novellának elolvastam a rövid kis ajánlóját és abból indultam ki. Fontos volt, hogy az adott korhoz és helyszínhez kapcsolódjon egy-egy kép.

R: Én elkezdtem olvasni a Mi történt Peruban-t angolul, de valamilyen okból félbehagytam. Azt hiszem, a kötelező olvasmány volt a ludas, de már alig várom, hogy Kamper Gergely fordításában olvashassam.

Több tervet is készítettetek, igaz? Milyen más ötletek születtek?

B: Két vagy három másik variáció készült még a Bane krónikákhoz, volt kettő, amit az Árnyvadászok is láthattak a Facebookon, valamint nálatok is. Az egyiken egy  kéz, másikon egy rúna, a harmadikon pedig maga Magnus szerepelt.

R: Meg kezdetben volt néhány terv, amin a Magnushoz megfelelő modellt kerestük. 

 

Ez volt a kedvencetek, ami a végleges változat lett?

B : Személy szerint nekem nem, de ennek is nagyon örülök, mert ez a második kedvenc verzióm. A favoritom a rúnás volt.

R: Nekem igen. Mindkettőnk ötlete benne van, és ez tette számomra a legjobbá.

Hogyan lehet ketten borítót tervezni? Hogyan osztjátok meg a munkát egymás között?

B : Érdekes a folyamat maga. Eleinte nekem is nagyon furcsa volt. Igaz, már dolgoztam párban terven, de ilyen formában július előtt még nem, ugyanis azóta dolgozunk együtt Regivel. Szerintem nagyon fontos, hogy jól kijöjjünk egymással és mindent meg tudjunk beszélni. Úgy érzem, nálunk elég jól működik a közös munka. Legelőször nézelődünk, minek nincs még borítója, másrészt szemezünk egy-egy  könyvvel, hogy mire lenne ötletünk. A következő fázis az ötleteink megosztása, valamint a jogtiszta képek keresése. Szerintem ez a legnehezebb, a megfelelő képet kiválasztani. Általában mindketten készítünk egy tervet, amit egy csoportban meg is osztunk néhány emberrel. Volt olyan eset is, hogy egyikünk ötletét jobbnak találtuk és azt közösen finomítottuk, valamint apróságokon változtattunk. De legtöbbször a két vázlatból gyúrunk össze egy tervet. Így született a Bane krónikák borító is.

Tudom, hogy ez egy olyan kérdés, amit általában a művészek nem szoktak szeretni, de... Honnan jönnek az ötletek? Van valami, ami megihlet titeket?

B: Engem szinte bármi meg tud ihletni. Zene, videoklip, film, természet és még sorolhatnám. Legtöbbször azonban az, amikor meglátok egy képet keresgélés közben, amin megragad az ember tekintete. Azt gondolom kicsit tovább, hogy melyik történethez illene, és hogyan lehetne az adott elképzelést megvalósítani. A legtöbb ötlet elalvás előtt születik meg a fejemben.

R: Amikor borítótervet kérnek tőlem, az első válaszom mindig az: Tudnál küldeni hozzá fülszöveget? Egy jó fülszöveg előrevetíti a regény hangulatát, és lefesti az alaphelyzetet. Ebből már rengeteg mindent le tudok szűrni. Ilyenkor van, hogy rögtön jön az ötlet, de van, hogy akár napok is eltelnek, mire eszembe jut hozzá valami. A másik nagy ihletforrás maga a kép. Néha csak ráakadok egy képre dreamstime-on, amiről első pillantásra tudom, hogy borítóra kívánkozik, néha viszont órákig keresgélek a megfelelő kép után. Emellett még külföldi könyvek esetében az eddigi borítók is sokat tudnak segíteni.

Nyilván nagy a nyomás, hiszen rengeteg Árnyvadász szívén viseli a borítók sorsát. Mennyire éreztétek ezt, amikor a borítókat terveztétek?

B :  Eléggé éreztem ezt, mert ha valami részletet kihagyok vagy elrontok, az rajtam/rajtunk csattan. Tudtam, hogy nagyok az elvárások, de úgy éreztem, Regivel közösen tudunk olyat készíteni, ami elnyeri az Árnyvadászok tetszését is. Előttem mindig az volt, hogy próbáltam az eddigi Clare-könyvek hangulatát idézni. Remélem sikerült elérnünk ezt.

R: Én is eléggé éreztem. Egy Cassandra Clare könyv borítóját tervezni igen nagy felelősség. Próbáltuk a rajongók kérései által formálni, de persze nem tetszhet minden mindenkinek, szóval az építő jellegű negatív kritikákat is szívesen fogadjuk.

Meséljetek kicsit a végleges borítóról! Hogyan született a koncepció?

B :  Mint azt már mondtam, készültek tervek, melyekből ezt összegyúrtuk. Regi betűset szeretett volna, én meg a városhoz ragaszkodtam. Ezt a két ötletet raktuk össze.

R: Az oldalra kitett tervekhez érkező visszajelzésekben leginkább a Magnust megtestesítő modellre panaszkodtak, ezért is folyamodtunk ehhez az ötlethez. Így a városok az alján megmaradtak, és az olasz borítók mintájára egy betű került Magnus figurájának helyébe.

 

A tervek szerint valahogy így fest majd a teljes sorozat

 

Hogy döntitek el, hogy vannak-e még apróságok, amelyeket szeretnétek megváltoztatni? Mikor jön el a pillanat, amikor a borítót késznek tekintitek és már nem változtattok rajta?

R: Általában beledobjuk a tervet a "mélyvízbe", és a köz elé tárjuk. A leendő olvasók véleménye alapján formáljuk a végső formájára a borítót.

B :  Egy terv sosincs kész. De akkor, amikor az összes csoporttag áment mond, kénytelenek vagyunk mi is elfogadni, hogy ezzel is végeztünk.  Addig folyamatosan változtatások sorozata zajlik. Hol színcsere, hol hajfestés, hol teljes átgondolás.

Tudom, hogy nem ez az első borítótervetek, amelyet a kiadó elfogadott. Milyen könyvek borítóit köszönhetjük meg nektek?

B : A Könyvmolyképző számomra egy hatalmas ugródeszka volt. Ők az én esetemben csak a közös terveket fogadták el. Többek között Regivel készítettük Zakály Viki: Hanna örök, valamint Tavi Kata hamarosan megjelenő Nyitótánc c. regényéhez a borítót. Ezek úgy hatottak rám, mint derült égből villámcsapás, mert az összes tervet az utóbbi egy hónapban fogadták el szinte váratlanul. Aki folyamatosan követi a kiadó Facebook oldalát, az találkozhatott már néhány tervemmel, amelyek végül nyomtatásban nem jelentek meg, de nekem örök kedvencek maradnak.

R: Emellett mindkettőnknek van egy már megjelent terve. Balázsnak egy ismert magyar szerző regényének borítója egy másik kiadónál, nekem pedig a Forgotten Cat Patricktől, ami a Könyvmolyképzőnél jelent meg.

Van még valami, amit szeretnétek elmondani? Esetleg üzenni az Árnyvadászoknak?

B: Én csak ennyit fűznék hozzá: Keep calm and read the Bane Chronicles!

R: És soha ne hagyjon el benneteket a … Oppsz… másik fandom. Az Angyal legyen veletek! :)

Nagyon szépen köszönöm az interjút, és kívánom, hogy még sok-sok munkátokat lássuk nyomtatásban!