Gyönyörű napsütéses reggel volt, mikor Alec Magnussal kézenfogva a Central Parkban sétált. A fiú imádta ezeket a közös pillanatokat. Mikor így kézen fogva sétáltak az utcán elöntötte a büszkeség, és legszívesebben az kiáltotta volna, hogy: Igen! Ő az enyém! És nem érdekel mit gondoltok!
- Cukorborsó! - Szerelme hangja törte meg Alec elmefuttatását. - Mondtam, hogy ne szólíts így! Ez olyan... fura. Én nem egy zöldség vagyok! - Hát pedig ezt fogom használni, ha tetszik ha nem kékszemű gyönyörűségem. - Már megint kezded. - Kacagott Alexander. Ugyan is a férfi szinte minden nap felhozta, hogy mennyire szereti a kék szemeit.
-Zavar? Tudod nagyon furcsa... a Lightwoodoknak mindig is olyan ravaszul csillogó zöld szemük volt. De te! Azok a szemek... Cecilynek is kék szeme volt.
- Kiről beszélsz? Nem hiszem, hogy ismerem.
- Az egyik felmenőd szerelmem. Apropó! Akarsz vele találkozni? Tudod van egy varázslat amivel ide tudom hozni, ha csak egy kis időre is.
- Komolyan? - Kérdezte Alec döbbenten. - De az nem nekromancia? A törvény...
- Jaj a törvény így a törvény úgy! Mit számít az az idióta törvény! Nyugi szerelmem. Itt most az a kérdés, hogy akarsz-e veletalálkozni, vagy sem.
- Hát... ha nem törvénybeütköző akkor... azt hiszem igen. - Felelte kicsit megszeppenve Alec
- Na akkor gyere! - Majd Magnus a park egyik eldugott részén nyitott egy portált és hazarepítette magukat.
Mire a pentagramma elkészült. Alec kezdte úgy érezni, hogy talán ez mégsem jó ötlet.
-Magnus! Figyelj... ez biztos nem veszélyes? Mármint... halottakat idézni nem játék.
- Egy: De igenis az. Egyszer megidéztem Napóleont. Vicces volt. Kettő: Csak a lelkét idézem meg. Ez nem olyan mint Michael Jackson videóklippje.
- Kinek a mije?
- Hagyjuk... Ti Árnyvadászok annyira bevagytok gyöpösödve! Sajnállak titeket, de majd segítünk ezen! Na de most más dolgunk van! - Majd felolvasta a foszladozó Szürke könyv egyik varázsigéjét.
- A pentagrammából füst szállt fel, de nem öltött alakot. Alec ledöbbent mikor egy hang szólalt meg: Ki szólít? - A hang bársonyosan sima volt és nyilvánvalóan egy nőé.
- Én! Magnus Bane a boszorkánymester!
- Á Magnus! Mi történt? - Szólalt meg a női hang, mintha tegnap találkoztak volna.
- Semmi különös, tudod, és ezen most ne akadj ki... összejöttem valakivel aki szeretne most veled beszélni.
- Ó és kiről lenne szó! Ismerem? Tessa? - Alec ismételten ledöbbent, hogy milyen közvetlenül cseveg szerelme egy pentagrammából jövő hanggal.
- Nem... nem ismered, viszont, tudod... ő a dédunokád fia, és kérlek ezen most ne akadj ki!
- Már miért akadnék ki?
- Te komolyan a szépnagymamám vagy? - Kérdezte remegő hangon az Árnyvadász fiú.
- Igen, gondolom. Te vagy Robert fia?
- Igen. Bár nem tudom, hogy ő annak nevezne-e.
- Mi történt? Összevesztetek? Tudod a férjem Gabriel, a te szépapád se volt jóban az apjával.
- Hát nem éppen... Szólalt meg Magnus rejtélyesen, majd magára hagyta szerelmét Cecivel beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése