Csontváros újraolvasás - 14. nap

10. fejezet

Cím: Csontok városa

A cím a Néma Városra utal, de egyben a könyv címe is: Csontváros. Hatásos kép, és egy olyan helyszín, ami még fontos szerepet játszik majd a későbbiekben is, és ami véglegesen megnyitja Clary számára az Árnyvadászok világát. És ha már a fejezet eleji idézet pokolról beszélt és alászállásról, rögtön ezután igazán passzol a föld alatti Néma Várossal, csontokkal, porral...

Tartalom:

Hodge tovább mesél a Körről, és arról, hogy rajtuk kívül még Lightwoodék is tagok voltak, és azért büntették meg őket, amiért nem léptek ki, mint a többiek. Pangborn és Blackwell és a többiek, akik még ezután is kitartottak Valentine mellett, eltűntek, ők pedig beárulták a többieket.

Hodge nem akarja, hogy Jace-ék oldják meg a dolgot, azt, hogy Valentine előtt megtalálják a Kelyhet, mert még gyerekek. Jace ötlete, hogy a Néma Testvérek nézzenek bele Clary fejébe, mert ott megtalálhatják a kulcsot a Kehely helyéhez.

Clary álmodik, Jace-szel és Simonnal az Üvegvárosban táncol. Aztán Jace felébreszti, mert megérkezett Jeremiás testvér, aki próbálja megtalálni Clary emlékeit, de nem sikerül, így el kell menniük a Néma Városba. Az úton beszélgetnek, és kiderül, hogy a Néma Városban vannak az Árnyvadászok sírjai.

A Néma Testvérek megpróbálnak Clary fejébe hatolni, sikerül is nekik, és Clary több emléket is megtalál, de a gát túl erős. Csak egy valaki távolíthatja el, aki odatette: Magnus Bane.

Érdekességek:

• „A saját fiát is feláldozta volna az ügy érdekében, és nem értette, mások miért nem állnak feltétel nélkül mellé.

-Volt fia?-kérdezte Alec.

- Képletesen beszéltem - mondta Hodge, és a zsebkendőjéért nyúlt. Letörölgette vele az

izzadságot a homlokáról, majd visszahajtogatta a zsebébe. A keze, vette észre Clary, remegett kissé.” - A saját fiát is feláldozta volna... És Hodge meglehetősen ideges, amikor válaszol. Csak nem tud valamit?

• „-Ez a hely az élőké - mondta Jace.” - Ezt mondja Jace, amikor Clary álmában Simonról kérdezi. Ez már előreutalás arra, mivé válik majd Simon. Az pedig, hogy először Simonnal, majd hirtelen már Jace-szel táncol, a kettejük közti őrlődésére utal.
• „- Miért, szépet álmodtál?” – Mi van, ha Jace kérdése nem volt véletlen? Lehetséges, hogy Clary beszélt álmában, és kimondta Jace nevét?
• „Church is ott volt vele. Nyávogott, és nyugtalanul rótta a köröket.

- Mi van a macskával? - kérdezte Clary.

- A Néma Testvérek miatt ideges.” – Lehet, hogy nem is ideges volt, hanem izgatott. Ismerünk egy bizonyos Néma Testvért...

• „Minden valószínűség szerint egy boszorkánymester segített neki eltűnni a szemünk elől” – Egy boszorkánymester? Csak nem valaki olyan, akit ismerünk? :)
• „- Ne nevezd így, egyáltalán nem hasonlít menyétre.

- Igazad lehet - mondta Jace. - Annak idején találkoztam egy-két egészen jóképű menyéttel is.

Inkább egy patkányra hasonlít.” – Patkány! Utalás!

• „A gyűrű, amit Clary már korábban is észrevett, most megvillant az ujján. Azt gondolta volna, hogy van valami nőies abban, ha egy fiú gyűrűt hord, de mégsem volt. Maga az ékszer masszívnak és nehéznek tűnt; mintha égetett ezüstből készült volna, körben csillagos mintával. Egy W betűt is véstek bele.” – A gyűrű!!!
• „Egy csomó boszorkánymester megpróbálta, de még egyiknek sem sikerült. Semmi, ami földi, nem juthat át a világok közötti átjárókon. Ha más világokba is elmehetnénk - tette hozzá -, talán megakadályozhatnánk, hogy a démonok idejöhessenek, de még soha senki nem jött rá a módjára.” – Ez az idézet a CoHF szempontjából lehet érdekes, hiszen Cassie szerint másik világokba kalandozunk majd. Az is lehetséges, hogy nem is boszorkánymester kell ahhoz, hogy sikerüljön átjutni, hanem valaki más? Mondjuk különleges képességekkel megáldott Árnyvadászok? Vagy Alvilágiak? Vagy összefogás?
• „Az angyal arca tüzes volt, gyönyörű és bánatos. Hosszú fehér kezében kelyhet tartott, amelynek peremét ékkövekkel rakták ki. Volt benne valami, ami kellemetlenül ismerősnek hatott, és szinte csiklandozta Clary emlékezetét.” – Mi csiklandozta Clary emlékezetét? Az, hogy már látta a Kelyhet!

Kedvenc idézetek:

„- Szerintem ez tulajdonképpen romantikus - mondta Isabelle, miközben tápiókalevet szürcsölt

egy hatalmas rózsaszín szívószálon keresztül.

- Micsoda? - kérdezte Simon, akit azonnal érdekelni kezdett a dolog.

- Ez az egész ügy, hogy Clary anyukája Valentiné felesége volt - felelte a lány. Jace és Hodge

elmesélték neki a történetet, bár Clarynek feltűnt, hogy egyikük sem beszélt arról, hogy Lightwoodék

is benne voltak a Körben, amiért a Klávé átka sújtotta őket. - Szóval most visszatért a halottaiból, és

eljött, hogy megkeresse a nőt. Talán szeretne megint összejönni vele.

- Valamiért kétlem, hogy azért küldött volna Falánk démont a lakásába, mert össze akar jönni

vele - mondta Alec, aki abban a pillanatban előkerült, ahogy elkezdték kiosztani az ételt. Senki sem

kérdezte, hol járt, ő pedig nem árulta el. Most Jace mellett ült, Claryvel szemben, és igyekezett kerülni

a lány pillantását.

- Én sem így kezdenék neki - értett egyet Jace. - Először bonbon meg virágok, aztán

bocsánatkérő levelek, és csak utána jöhetnek a falánk démonhordák. Ebben a sorrendben.

- Lehet, hogy küldött neki bonbont meg virágokat - jegyezte meg Isabelle.”

„- Sokkal könnyebb lenne - mordult föl Alec -, ha a leghalványabb fogalmunk lenne róla, merre

van. Ha lenne válasz a kérdéseinkre...

- De hát van - mondta Jace.

- Van? - Clary meglepetten és kíváncsian nézett a fiúra. - És hol van a válasz?

- Itt. - Jace előrehajolt, és mutatóujjával megérintette Clary halántékát, dc olyan finoman, hogy

a lány érezte, amint arcát elönti a pír. - Minden, amit tudnunk kell, a fejedbe van bezárva azok alatt a

csinos vörös loknik alatt.”

„- Mintha azt mondtad volna, hogy levéltárosok - emlékezett vissza Clary.

- Levéltárosok is.

Simon füttyentett. - Náluk aztán tuti bele lehet dögleni a késedelmi díjakba.”

„- Eljött hozzád egy a Néma Testvérek közül. Hodge küldött, hogy ébresszelek fel.

Igazából felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van, gondoltam, kevésbé rágsz be, ha

valami szépet látsz.

- Mármint téged?

- Mi mást?”

„- Nekem az a benyomásom - mondta Clary némi éllel a hangjában -, hogy senki, aki a Klávé

szerint halott, nem halott igazából. Talán be kéne fektetni egy fogorvosi adatbázisba.”

„- Ó! Simon!

- Nem, én Jace vagyok - mondta türelmesen Jace. - Simon az a menyétszerű kiscsávó a

szörnyű séróval, aki ráadásul pocsékul öltözködik.”

„- Nem vagyok szomorú - mondta Jace. - Csak azok az emberek szomorúak, akiknek nincs

céljuk. Nekem van célom.”

„- Persze - mondta a fiú. - Imádunk szaporodni. Az az egyik kedvenc elfoglaltságunk.”

„A talapzatba az 1234-es évszámot vésték,

körben pedig szavak álltak: NEPHILIM: FACILIS DESCENSUS AVERNI.

- Ez a Végzet Kelyhe akar lenni ? - kérdezte a lány.

Jace bólintott. - Az pedig ott a talapzaton a Nephilimek... az Árnyvadászok jelmondata.

- Mit jelent?

Jace vigyora fehéren villant a sötétben. - Azt jelenti, hogy „Árnyvadászok: 1234 óta jobban áll

nekik a fekete, mint ellenségeik özvegyének".

- Jace...!

- Azt jelenti - szót közbe Jeremiás - hogy pokolra szállni könnyű.

- Kedves és vidám - mondta Clary, de a meleg ellenére libabőrös lett a karja.”

„- Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból, és bekötözöd a sebemet? - tréfálkozott a lány. Gyűlölte a vér látványát, főleg a sajátjáét.

- Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruháimat, csak kérned kellett volna.

(...)

- És legközelebb, ha azt tervezed, hogy egy ilyen sérüléssel hívod fel magadra a figyelmemet, ne felejtsd el, hogy néhány kedves szó is csodákat tud művelni.”