Drága
Apu!
Én vagyok az, Clary. A kislányod,
akivel már nem ismerkedhetsz meg. Anyu csak most beszélt nekem rólad. Most, hogy iskolás lettem. Azt mondta, katona
voltál és nagyon bátran harcoltál. Arról nem árult el semmit, miért hagytál itt
minket. Pedig nagy vagyok már, elmondhatná…
Sajnálom, hogy nem
ismerhetlek. Anyu azt mondja, hogy hasonlítok rád. Mindig azt szokta mondani,
hogy „olyan önfejű vagy, mint az apád”, de azt is szokta mondani, hogy olyan
erős jellem vagyok, mint te. Mindig elmondja, hogy büszke rám. Ugye te is az
vagy, apa?
Remélem az angyalok jól
bánnak veled és te is gondolsz ránk, mert én is és anyu is sokat gondolunk rád.
Nagyon hiányzol anyának, minden évben a szülinapodon előveszi a dobozt, amin a
monogramod van, és órákon keresztül ül felette. Néha még sír is. Nagyon szeret
téged. Ahogyan én is, Apuci.
Szeretettel: Clary
Szia, Apa!
Nagyon régen írtam már
neked. Időközben befejeztem az általánost és nagyon sokat vagyok Simonnal.
Főleg így nyáron. Ezen kívül nem történt velem semmi különös az elmúlt
időszakban. Talán csak egyvalami, vagyis valaki. Luke.
Anya azt állítja, hogy
csak egy régi barátja, aki New Yorkba költözött, de én ezt nem veszem be.
Szerintem ez több mint barátság, Luke részéről legalábbis biztosan. Simonnal
már csak mosolygunk rajtuk és a próbálkozásaikon a „barátság-zóna”
fenntartására vagy éppen a felbontására. De anyu még ezek ellenére is boldognak
tűnik, hogy maga mellett tudhat valakit. Úgy érzem, túltette magát a múlton. De
nem tudom, mit tegyek azért, hogy segítsek neki továbblépni. Te mit tanácsolsz?
Beszéljek vele róla és Luke-ról? Azt már többször próbáltam. Mindig azzal vágta
ki magát, hogy nem köteleződhet el mellette és hogy szeretne továbblépni. Nem
egészen értem, ezt hogyan érthette. Mi az, hogy nem köteleződhet el mellette?
Hiszen Luke olyan jó hozzánk, hogy jobban kívánni se tudnék. Régebben mindig ő
hozott el a suliból, mostanság pedig hazavár, mindig megengedi, hogy Simonnal
elvigyünk egy-két könyvet a boltjából csak úgy és egy csomószor megengedte már,
hogy egymásnál aludjunk. Anyának is lesi minden kívánságát, mindenhol segít, ha
tud. Igazi hűséges, védelmező vadászkutya. Remélem, egy nap fogok majd valakit
így szeretni, mint ahogy Luke szereti Anyut.
De sosem felejtünk el.
Mindig a szívünkben leszel, Apa.
Ölel: Clary
Szi… Kedv… Kedves A…
Nem tudom, hogy
hívjalak. Nem tudom elhinni, hogy anya hazudott. Rólad és az igazi apámról.
Mert nem te vagy az, ezt már tudom, de mindig úgy fogok rád gondolni, mintha az
lennél. De ha te sem az vagy, akinek hittelek, akkor ki vagyok én?
SEGÍTSÉG!
Kedves Idegen!
Nem tudom, hogy akarom-e
vissza a régi életem, vagy sem. Akkor még minden könnyebb volt. Nem tudtam
arról, hogy különleges vagyok, hogy az életemnek komolyabb célja van, mint a
nyarat festő suliban tölteni, megfesteni New York minden szépségét és rútságát
vagy, hogy Simonnal minden nap eljárunk. Nem gondoltam, hogy egy nap anyu
kómába fog esni és nekem egy másik világképpel a fejemben új arcok társaságában
kell majd őt megmentenem. És mindennek az igazi apám az oka.
Amikor azt kívántam, bár
olyan bátor és erős lehetnék, mint apa, rád gondoltam, nem pedig Valentine-ra.
Nem lehetek biztos benne, hogy te bátor voltál vagy gyáva, hogy becsülettel
harcoltál-e az amerikaiakért vagy sem, de az biztos, hogy te jó ember voltál,
aminek az apám nem mondhatja magát. Lopott, hazudott, csalt, gyilkolt és aztán
az igazsággal összetörte a szívem. És Jace-ét is.
Jace… Szeretem ezt a
fiút, apa. Jobban, mint szabadna. Azt szeretném, ha mindig mellettem lenne, és
a szívem szakadna meg, ha bármi baja esne, de egy lány nem gondolhat még ennél
is többre. Egy normális ember nem vágyik arra, hogy megcsókolja a bátyját.
Ebből is látszik, hogy nem vagyok átlagos. A Dolog mindent megváltoztatott.
Örökre.
Ezzel a kifakadásommal
befejezem a levélírást neked, Johnathan Clark, akit az apámnak hittem 16 éven
át és továbblépek egy remélhetőleg boldogabb befejezés felé, mint ahol most
állok.
Üdvözlettel: Clary Fray
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése