-Jem, hallgass már!- suttogta Will miközben halkan mormogó barátját vonszolta egy bokor felé.
-Ha
a saját akaratom vinne a bokorba, nem pedig te, hallgatnék is.- mondta
Jem. Ezüst haja feltűnően rikított a Themse melletti fák közt.-
Egyáltalán mitől kell elbújnunk?
-Majd meglátod!- halkította le a suttogását az ifjú Herondale és
belökte a másik fiút a bokorba, aztán utána ugrott. Jem mosolyogva rázta
a fejét és követte Will meredt tekintetét. Egy hápogás, két hápogás, és
meglátott három kacsát.
-Az Angyalra, Will! Ezek csak kacsák!- mondta, de meg is bánta,
mert Will lesujtott rá egy...kacsatollal?! Jem nem látott még olyan
fancsali pofát, mint amit akkor barátjáé. Will olyan hirtelen dobta el a
tollat, hogy hátravetődött és mikor kezére támaszkodott valami
reccsent. A másik fiú hangos nevetésben tört ki, Will pedig lenézett.
-Kacsafészek! Kacsák mindenhol!- felpattant, talpra húzta
parabataiát és rohant, ahogy tudott. Már éppen a hídon voltak, amikor
széthasadtak a deszkák és a Herondale fiú egy kacsa tátott csőrébe
zuhant.
Abban a pillanatban felébredt és felugrott az ágyról.
-Nem megyek ki egy hétig! Ez jel volt! Jel, hogy támadnak a kacsák!- gondolta és leellenőrizte be vannak-e zárva az ablakok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése