Magnus tizenegyedik krónikája
Apa
Hangos csattanás hallatszott. Magnus nem tudta mi történhetett. Odakint már réges rég beesteledett, így hiába kutatta a zaj forrását, nem látott semmit. Biztosan csak halucinált. - Gondolta. - Azért kitárta a Manhatten folyóra néző emeleti lakása ablakát, hogy jobban körülnézhessen. Újjabb csattanás rázta meg a környéket. Magnus megpördűlt a tengelye mörül. Teljesen elborzadt, a több mint 3 napja a nappali közepére rajzolt pentagramma elkezdett füstölni. - Ez teljességgel lehetetlen. - Suttogta csak úgy magában. - A démont akit akkor megidézett rögvest el is pustított, mivel az nem akart együttműködni vele. De arra ami most történik egy démon sem képes.... Hisz nem szólított senkit és semmit. Ekkor egy mély, morózus hang töltötte be a teret: Nah Roro Nero!
Több mint 500 éve nem hallotta senkitől ezt a nevet. Szinte már el is feledte, pedig egykor ezen a néven vált ismerté, majd üldözötté, valamint ez volt az a név melyet édeanyja adott neki. Indonéz nyelven a következőt jelentett: Nemes látomás. Akkor még nem tudhatta, hogy ez milyen találó is lesz később. A pentagramma ismét megszólalt: Roro!!! Ezuttal Magnus megtudta állapítani, hogy ki szólítja. Több száz éve nem beszélt vele, nem igazán voltak jóban, ha lehetett még az említését is kerülte. Ha valaki mégis megemlítette őt inkább kitért a válasz alol. Így sosem beszélt senkinek - még Alecnek sem - az apjáról.
- Roro Nero! Tudom, hogy ott vagy! Gyere ide! Ekkor e pentagrammából áradó füst elkezdett egy helyen összállni, majd felvette egy körübellül 180cm magas férfi alakját. Természetesen ő volt az, ő aki több mint 800 évvel ezelőtt, felvette a nevelőapja képét és létrehozta őt. Ő volt az aki miatt az édeanyja meghalt. Miatta lett ő olyan amilyen. Magnusban hirtelen feltörtek az elfeledett emlékek. Egy kisfiú képe akit a többiek megdobáltak kővel és faágakkal miközbe a szüleik szenteltvízzel fröcskölték le. Sokat sírt akkoriban, de később megtanulta kezelni az erejét. És akkor bosszút állt minden egyes kék- zöld foltért, minden egyes lehullatott könnycseppért.
- Mivan? Nem hallasz? Hozzád beszélek Nero, illene idefigyelned, tudod az szentírás is kimondja: Tiszteld anyád s apád! - Tudod ez kicsit irónikus -felelte Magnus. - Pont TE idézel a szentírásból, mikor éppenséggel te voltál az első aki megtagadta azt? A pentagramma felöl éles nevetés hallatszott. Mostmár teljes valójában láthatóvá vált a Pokol hercege. Mindenki így emlegett őt, habár ez téves megállapítás volt, ugyan is a pokolnak 7 hercege van, de az apja volt az első, ő volt az aki annak idején álnok mosollyal az arcán bukott alá a Mennyekből. Sokan ördögnek vagy Lucifernek hívták az első démont aki miatt Ádám és Éve bűnbe esett, s aki miatt az ember véglegesen kiűzetett a Paradicsomból. - Mindig is jó humorod volt fiam. Büszke vagyok rád. - Felelte az apja egy újjabb nevetési rohamot elfojtva. - Ne nevezz így! - felelte Magnus elfojtott haraggal a hangjában. - Sosem szolgáltál rá, hogy a fiadnak hívj. -Sosem voltál ott mellettem, még akkor sem mikor az akit az apámnak hittem ellenem fordúlt és megakart ölni?! - Végeznem kellett vele?! - Feltudod ezt fogni? - Tudod te milyen az, mikor a szeretteid ellen kell fordúlnod az életed védelméért? - Jajj ugyan már Nero! Hisz megtudtad magad védeni, nemde? Vagy talán tévedek? - Nem te vagy az a boszorkánymester akitől minden démon retteg? - Ismét elkacagta magát. - Tudod éppen ezért nem akartam elhinni mikor Mammon (a pokol második hercege) és Leviathan (a pokol negyedik hercege) azzal vádolt, hogy mgidézted őt, ki az embernek fegyvert ádott. S mégis megtetted... Ez még nem is lenne baj, ha nem pár félig angyal - félig ember korcs kedvéért teszed ezt. - Arról is hallottam, hogy az egyik elég közel áll a szívedhez. - Nemrég azon gondolkodtam, hogyan tudnálak megleckéztetni.... - Mégis miért? - Kérdezte Magnus. - Mit akarsz tőlem? Miért jöttél? - Megkérhetlek, hogy ne szakíts félbe Nero? Nehogy a végén még a kis Nephilimed lássa kárát. Tudod könnyen eltudom intézni, hogy a szemed láttára kínok között végezze be... Csak egy csettintés és... - Ekkor egy kék szikra oszlop találta el a pentagramma közepén álló démont. - Ha a közelébe mersz menni... én esküszöm megöllek?! - Sziszegte Magnus. Ismét remegés rázta meg a tetőtéri apartman megviselt falait. Majd felhallatszott az a velőt rázó nevetés. - Ügyes! -Erről beszéltem Nero! - Tudod egyszer majd eljön az idő, és te is elfoglalod méltó helyed a pokol hét herceg között. - Látom méltó vagy rá! - Hát nem hiába vesződtem veled! - De ne feledd szavam! Ha a Nephilimekkel közösködsz abból csak baj lehet... Ismét megjelent az arcán az a kajla vigyor, majd ismét füst lepett el mindent, és a férfi eltűnt.
Magnus még egy jó ideig ott állt a nappali közepén. A nyitva hagyott ablakon keresztűl jeges hideg áramlott be a lakásba. A boszorkánymester teljesen ledöbbent. Évszázadok óta nem látta Őt. Nem is hallott felőle. Most pedig megjelent, pusztán azért, hogy piszkálhassa. Jellemző. - Gondolta. - Mi másért is jön apuci házhoz, minthogy szívja kicsit a vérem. Magnus megfordúlt, hogy becsukja az ablakot, majd elhúzta a nehéz bársony függönyöket is. Por szállt fel a levegőbe és Magnus elkezdett tüsszögni. Jó ideje nem húzta el senki, pár hónapja, mikor Alexander először aludt nála, elhúzta őket, hogy több fény áramoljon be a lakásba.
A fiú gondolatára fájdalom húza görcsbe a gyomrát. Mindig is így volt ez, mikor eszébe jutott volt kedvese... Ekkor ledöbbent... Hirtelen eszébe jutottak apja szavai: "Tudod könnyen eltudom intézni, hogy a szemed láttára kínok között végezze be... Csak egy csettintés ". Több se kellett, a Boszorkánymester fogta a fekete szövetkabátját, majd anélkül, hogy becsuka volna az ajtót, kirohant a lakásból. Egészen addig futott míg el nem érte a metro állomást. Addig nem nyugodhatott meg, míg nem bizonyosodott meg arról, hogy Alec a lehető legynagyobb biztonságban van.
Írta: Szegezdi Szabina /Cassye/ 2013. 12. 03
Apa
Hangos csattanás hallatszott. Magnus nem tudta mi történhetett. Odakint már réges rég beesteledett, így hiába kutatta a zaj forrását, nem látott semmit. Biztosan csak halucinált. - Gondolta. - Azért kitárta a Manhatten folyóra néző emeleti lakása ablakát, hogy jobban körülnézhessen. Újjabb csattanás rázta meg a környéket. Magnus megpördűlt a tengelye mörül. Teljesen elborzadt, a több mint 3 napja a nappali közepére rajzolt pentagramma elkezdett füstölni. - Ez teljességgel lehetetlen. - Suttogta csak úgy magában. - A démont akit akkor megidézett rögvest el is pustított, mivel az nem akart együttműködni vele. De arra ami most történik egy démon sem képes.... Hisz nem szólított senkit és semmit. Ekkor egy mély, morózus hang töltötte be a teret: Nah Roro Nero!
Több mint 500 éve nem hallotta senkitől ezt a nevet. Szinte már el is feledte, pedig egykor ezen a néven vált ismerté, majd üldözötté, valamint ez volt az a név melyet édeanyja adott neki. Indonéz nyelven a következőt jelentett: Nemes látomás. Akkor még nem tudhatta, hogy ez milyen találó is lesz később. A pentagramma ismét megszólalt: Roro!!! Ezuttal Magnus megtudta állapítani, hogy ki szólítja. Több száz éve nem beszélt vele, nem igazán voltak jóban, ha lehetett még az említését is kerülte. Ha valaki mégis megemlítette őt inkább kitért a válasz alol. Így sosem beszélt senkinek - még Alecnek sem - az apjáról.
- Roro Nero! Tudom, hogy ott vagy! Gyere ide! Ekkor e pentagrammából áradó füst elkezdett egy helyen összállni, majd felvette egy körübellül 180cm magas férfi alakját. Természetesen ő volt az, ő aki több mint 800 évvel ezelőtt, felvette a nevelőapja képét és létrehozta őt. Ő volt az aki miatt az édeanyja meghalt. Miatta lett ő olyan amilyen. Magnusban hirtelen feltörtek az elfeledett emlékek. Egy kisfiú képe akit a többiek megdobáltak kővel és faágakkal miközbe a szüleik szenteltvízzel fröcskölték le. Sokat sírt akkoriban, de később megtanulta kezelni az erejét. És akkor bosszút állt minden egyes kék- zöld foltért, minden egyes lehullatott könnycseppért.
- Mivan? Nem hallasz? Hozzád beszélek Nero, illene idefigyelned, tudod az szentírás is kimondja: Tiszteld anyád s apád! - Tudod ez kicsit irónikus -felelte Magnus. - Pont TE idézel a szentírásból, mikor éppenséggel te voltál az első aki megtagadta azt? A pentagramma felöl éles nevetés hallatszott. Mostmár teljes valójában láthatóvá vált a Pokol hercege. Mindenki így emlegett őt, habár ez téves megállapítás volt, ugyan is a pokolnak 7 hercege van, de az apja volt az első, ő volt az aki annak idején álnok mosollyal az arcán bukott alá a Mennyekből. Sokan ördögnek vagy Lucifernek hívták az első démont aki miatt Ádám és Éve bűnbe esett, s aki miatt az ember véglegesen kiűzetett a Paradicsomból. - Mindig is jó humorod volt fiam. Büszke vagyok rád. - Felelte az apja egy újjabb nevetési rohamot elfojtva. - Ne nevezz így! - felelte Magnus elfojtott haraggal a hangjában. - Sosem szolgáltál rá, hogy a fiadnak hívj. -Sosem voltál ott mellettem, még akkor sem mikor az akit az apámnak hittem ellenem fordúlt és megakart ölni?! - Végeznem kellett vele?! - Feltudod ezt fogni? - Tudod te milyen az, mikor a szeretteid ellen kell fordúlnod az életed védelméért? - Jajj ugyan már Nero! Hisz megtudtad magad védeni, nemde? Vagy talán tévedek? - Nem te vagy az a boszorkánymester akitől minden démon retteg? - Ismét elkacagta magát. - Tudod éppen ezért nem akartam elhinni mikor Mammon (a pokol második hercege) és Leviathan (a pokol negyedik hercege) azzal vádolt, hogy mgidézted őt, ki az embernek fegyvert ádott. S mégis megtetted... Ez még nem is lenne baj, ha nem pár félig angyal - félig ember korcs kedvéért teszed ezt. - Arról is hallottam, hogy az egyik elég közel áll a szívedhez. - Nemrég azon gondolkodtam, hogyan tudnálak megleckéztetni.... - Mégis miért? - Kérdezte Magnus. - Mit akarsz tőlem? Miért jöttél? - Megkérhetlek, hogy ne szakíts félbe Nero? Nehogy a végén még a kis Nephilimed lássa kárát. Tudod könnyen eltudom intézni, hogy a szemed láttára kínok között végezze be... Csak egy csettintés és... - Ekkor egy kék szikra oszlop találta el a pentagramma közepén álló démont. - Ha a közelébe mersz menni... én esküszöm megöllek?! - Sziszegte Magnus. Ismét remegés rázta meg a tetőtéri apartman megviselt falait. Majd felhallatszott az a velőt rázó nevetés. - Ügyes! -Erről beszéltem Nero! - Tudod egyszer majd eljön az idő, és te is elfoglalod méltó helyed a pokol hét herceg között. - Látom méltó vagy rá! - Hát nem hiába vesződtem veled! - De ne feledd szavam! Ha a Nephilimekkel közösködsz abból csak baj lehet... Ismét megjelent az arcán az a kajla vigyor, majd ismét füst lepett el mindent, és a férfi eltűnt.
Magnus még egy jó ideig ott állt a nappali közepén. A nyitva hagyott ablakon keresztűl jeges hideg áramlott be a lakásba. A boszorkánymester teljesen ledöbbent. Évszázadok óta nem látta Őt. Nem is hallott felőle. Most pedig megjelent, pusztán azért, hogy piszkálhassa. Jellemző. - Gondolta. - Mi másért is jön apuci házhoz, minthogy szívja kicsit a vérem. Magnus megfordúlt, hogy becsukja az ablakot, majd elhúzta a nehéz bársony függönyöket is. Por szállt fel a levegőbe és Magnus elkezdett tüsszögni. Jó ideje nem húzta el senki, pár hónapja, mikor Alexander először aludt nála, elhúzta őket, hogy több fény áramoljon be a lakásba.
A fiú gondolatára fájdalom húza görcsbe a gyomrát. Mindig is így volt ez, mikor eszébe jutott volt kedvese... Ekkor ledöbbent... Hirtelen eszébe jutottak apja szavai: "Tudod könnyen eltudom intézni, hogy a szemed láttára kínok között végezze be... Csak egy csettintés ". Több se kellett, a Boszorkánymester fogta a fekete szövetkabátját, majd anélkül, hogy becsuka volna az ajtót, kirohant a lakásból. Egészen addig futott míg el nem érte a metro állomást. Addig nem nyugodhatott meg, míg nem bizonyosodott meg arról, hogy Alec a lehető legynagyobb biztonságban van.
Írta: Szegezdi Szabina /Cassye/ 2013. 12. 03
Jújj nagyon jó!!! :))) Van folytatás?
VálaszTörlés