Egy levél mindent átír - Lyra alkotása

CLOCKWORK PRINCESS SPOILER!!!

Gyönyörűségem,

Amikor először megláttalak, igazán ismerősnek tűntél. Felfedeztem benned a saját, és az apánk vonásait. Az igaz, hogy teljes valódban Jocelynra hasonlítasz, hiszen ő nevelt fel, a saját képére formált. Kérlek, bocsáss meg! El is felejtettem, te hogyan érzel anyánk iránt. Igazán nem akartalak megbántani. Minden alkalommal, amikor rád gondolok – ez sokszor van így –, nem csak te jutsz eszembe, hanem az az idegesítő Jace is. Hiszen egyszer azt mondtad, te hozzá tartozol, és én nem akarom, hogy hozzá tartozz. Azt akarom, hogy csakis hozzám. Én is hozzád tartozom. Ki máshoz tartozhatnánk, ha nem egymáshoz? Te néhol elvétve észvetted bennem azt, amit soha senki más nem. Érted képes lennék megjavulni. Érted bármire képes lennék. Tudom, nem bízol bennem. Engedd meg, hogy bebizonyítsam, érdemes vagyok a bizalmadra, szerelmedre. Jace nem érdemel meg téged. Ha hiszed, ha nem benne is van démonvér. Alighanem ismered az üküküknagyanyját, Tessa Grayt. Tőle ered a drága, tökéletes Jace-ed sötét oldala. Senki sem tökéletes. Engedd, hogy feleségül vehesselek. Drágaságom, ígérem, mindent jóváteszek, amit a múltban tettem. Érted, Clary még az anyánkkal is kibékülnék, pedig tudod, mennyire nincs ínyemre. Alig várom a következő napot, hátha újra találkozunk. Amióta elkísértelek Ragnor Fell házához, és megcsókoltalak, egyszerűen másra sem tudok gondolni, csak a csókod ízére. Én ölettem meg Fellt, nem tagadom. Mindenről tudtam, amit apánk tervezett. Mindvégig tudtam Jace-ről, azt is, ki is ő valójában. Tényleg, ki is ő valójában? Nem hinném, hogy olyannak mutatja magát, amilyen valójában. Ellentétben velem. Engem könnyű kiismerni, drága kincsem. Csak magadba kell nézned, hiszen mi annyira hasonlítunk. Hidd el, nagyon fontos vagy nekem. Még soha senkinek nem mondtam ilyet. Te vagy az első, és te leszel az utolsó. Szeretlek. Kimondtam, leírtam. Csak remélni merem, hogy te is így érzel irántam.

Csókol és ölel:

Drága bátyád, és titkos hódolód, Jonathan Christopher Morgenstern

UI.: Várom válaszod, amiben remélem, kedvező válasszal szolgálsz számomra.

Mire Clary végig olvasta az idrisi szobájában talált levelet, a könnyei szakadó esőként áztatták el a kedvenc pólóját. Nem hitte, hogy ezt a levelet tényleg a bátyja írta. De miért kételkedett benne? Azt embernek meg kell bíznia a saját testvérében, aki ez esetben feleségül akarja venni. Különös érzés, hiszen Jace előtt csak Simonnal járt, akibe nem is volt szerelmes. Most mit csináljon? Jocelynnak nem mondhatta el. De még mennyire, hogy nem! Mégis mit gondolna az anyja így róla és a bátyjáról?! Jace-nek sem mondhatta el, hiszen megölte volna Sebastiant… vagyis Jonathant. Simon! Á, nem, már így utálja Jonathant. Isabelle!! Ő lesz a legjobb választást, és még némi tapasztalata is van a pasik terén. Clary azonnal elindult, hogy felhívja Isabelle-t, amikor élesen felsikoltott. Jace állt az ablak mellett, és meredten bámult rá.

– Mi van a kezedben? – kérdezte színtelen hangon.

– Ó, ez? Csak egy… nos… semmi. Egy levél – hebegte a lány.

– Jonathantől – jegyezte meg Jace.

– Mi? – sipította Clary. – Te tudsz róla?

– Persze, még akkor kezdte írni, amikor össze voltunk kötve.

– Jace, ez a levél számunkra mindent átír – mondta Clary sírós hangon. Tudta, hogy most már semmi sem lesz ugyanaz. Jonathan, a saját bátyja, szerelmes belé. Jace, a fiú akit a bátyjának hitt, valamit még mindig titkol előle. Clary már teljesen elvesztette az irányítást az élete fölött. Soha többé nem lesz már ugyanaz a lány, aki azelőtt volt, hogy Simonnal beléptek a Pandemonium klubba. Elhatározta hát, hogy újra felkeresi helyet, és önfeledten fog szórakozni… Isabelle-lel. Pasik nélkül. Gondok nélkül. Következmény nélkül.