Sziasztok!
És akkor csapjunk bele a Pokoli szerkezetekbe is! Ott ugye nem az egyes részek elején vannak az idézetek, hanem minden fejezet elején, szóval ebből kicsit több lesz. :)
(Amihez nincs odaírva, hogy kinek a fordítása, akkor az Kamper Gergelyé.)
AZ ANGYAL
Elka Cloke
Só csipetnyi illata
kúszik elő, a folyó hömpölyög,
fekete tea sötétjére vált,
s duzzad, míg zöld nem öleli.
A part fölött rettentő gépezetek
csikorgó kerekei pörögnek-forognak,
szellemük titokzatos suttogással
veszik a rugók tengerébe.
Minden apró kerékből fogak nőnek,
a nagy kerekekhez tartozó karok
kikanalazzák a folyó vizét,
felvedelik, gőzzé alakítják,
és a bomlás erejével hajtják
az óriási gépezetet.
Az ár komótosan tör felé,
a szerkezet belerokkan.
Só, rozsda, hordalék
koptatja a megannyi fogaskereket.
Odalent a parton
a vastartályok
gigantikus harang,
dobok és ágyúk
üres kongásával
billennek a mólónak.
A mennydörgés nyelvén kiáltanak,
alattuk a folyó szalad.
1. fejezet
Túl a harag, s könnyek honán
csak a homály borzalma vár.
William Ernest Henley: Invictus (Kálnoky László fordítása)
2. fejezet
Az élet két világ között lebeg,
mint rezgő csillag éj s nappal határán,
mi vagy, mi voltál, ah ki mondja meg?
Ki mondja meg, hogy eztán még mi vár rám?
Byron: Don Juan (Ábrányi Emil fordítása)
3. fejezet
Szeretet, remény, félelem s hit teszik az embert,
ők adják alkatát s jellemét.
Robert Browning: Paracelsus
4. fejezet
Föld pora és árnya leszünk.
Horatius: Ódák
5. fejezet
Az álmok igazak, míg tartanak,
s vajon nem álomban élünk-e mind?
Alfred, Lord Tennyson: A magasabb panteizmus
6. fejezet
Ott, ahol egy kohold árul,
ne vegyél élelmet,
ki tudja, az ő gyümölcse
milyen földben termett?
Christina Rossetti: A koboldok piacán
7. fejezet
Gyönge Bábok vagyunk, s Ő tologat
ide-oda az óriási Sakk
Éj- s Nap-Kockáin: megtámad, kiüt
s a Dobozba egyenkint visszarak.
Omár Kháyyám: Rubáiyát (Szabó Lőrinc fordítása)
8. fejezet
Az idő múlik, mint rothad az alma
Téged az örökkévaló táplál,
Változásnak fölötted nincs hatalma,
Üde vagy, bár csókol a halál;
Felélesztesz hervadó vágyat,
A sivár kéj csupa fertő,
Förtelmes, meddő világ, sápadt,
mérgező királynő.
Algernon Charles Swinburne: Dolores
9. fejezet
Egy nap tán malomkővé lesz szívem, arcom meg sem rezdül,
megcsalok, megcsalatok, s meghalok: ki tudja? Por és hamu va-
gyunk.
Alfréd, Lord Tennyson: Maud
10. fejezet
Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük irigy,
s szóltak: „La Belle Dame sans merci
bűvölt el így!”
John Keats: La belle dame sans merci (Babits Mihály fordítása)
11. fejezet
… mind emberek vagyunk,
Természetünk esendő, ritka köztünk
Az angyal.
William Shakespeare: VIII. Henrik (Szász Károly fordítása)
12. fejezet
Érinteni sem merem, tán csókja
Megégeti ajkam. Igen, Uram, kósza
gyönyör jut nagy bűnért cserébe;
Tudod, mily édes egy ilyen óra.
Algernon Charles Swinburne: Laus Veneris
13. fejezet
Néha kevésbé vagyunk szomorúak, ha becsap valaki,
akit szeretünk, mint hogyha nem csap be.
Francois La Rochefoucauld: Maximák
14. fejezet
A Towertől a Kew-ig húsz híd ível ott,
S mind tudni akarta, mit a folyó tudott,
mert ifjak voltak ők, s a Temze vén,
íme a mese, mit a folyó regél.
Rudyard Kipling: A folyó meséje
15. fejezet
Ó, bár láng vagy virág volna a szerelem,
Bár az élet ne volna szertelen,
Bár ne volna vágynál szánandóbb a halál,
S bár ne volna mind egyforma, szűk verem.
Algernon Charles Swinburne: Laus Veneris
16. fejezet
És úri dolog ha a kocka forog,
Csak nyerni s nem ülni pulyán –
De a Bűn lever s nem nyer aki mer
A Szégyen zord lebuján!
Oscar Wilde: A readingi fegyház balladája (Tóth Árpád fordítása)
17. fejezet
Kint a zordabb ég alatt
ordított az őszi szél,
eső zúdult és szakadt,
hirdetvén, közel a tél.
Emily Brontë: Kint a zordabb ég alatt (Ferencz Győző fordítása)
18. fejezet
Kitörölni nevét – kevesebb a had eggyel
S a bejárt ut (sic!), a felvállalt hivatás,
Poklok diadalma, siralma a mennynek,
Istenre gyalázat, emberre csapás.
Robert Browning: Az elveszett vezér (Tótfalusi István fordítása)
19. fejezet
Enyém lett az első pillanatban
Enyém, mert jog szerint megkaptam.
Enyém – mint atyáink esküdtek.
Alfred, Lord Tennyson: Maud
20. fejezet
Ám vallom: minden férfi öl!
Mert jaj, bárhogy szeress,
Vagy bús szemed, vagy halk szavad
Mérgekkel fűszeres
S a gyávák gyöngéd gyilka: csók,
De a bátor tört keres!
Oscar Wilde: A readingi fegyház balladája (Tóth Árpád fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése