Sziasztok!
Akkor itt vannak A herceg idézetek is:
(Amihez nincs odaírva, hogy kinek a fordítása, akkor az Kamper Gergelyé.)
A HERCEG
„Kívánom, hogy tudja meg, hogy ön volt lelkem utolsó álma. Sülyedésemben nem sülyedtem annyira, hogy az ön, az atyja és ennek az otthonnak a látása, amilyenné ezt ön alakította, föl ne ébresztette volna bennem azokat a régi árnyakat, melyeket régen halottaknak gondoltam. Mióta önt ismerem, bánat gyötört, melyről azt hittem, hogy örökre elfelejtettem, régi hangok figyelmeztettek, hogy emelkedjem, melyekről régen azt hittem, hogy elnémultak. Befejezetlen eszméim támadtak uj igyekezetről, uj kezdetről, hogy a lustaságot és érzékiséget lerázom és ismét belevetem magamat a lemondott küzdelembe. Álom, csak álom, mely semmiben sem végződik... ”
Charles Dickens:
Két város regénye (Bálint Mihály fordítása)
1. fejezet
Odafent impozáns hall-mennyezet
Alá boltívek sora fér.
Alattuk repkedő angyalsereg
Ajándékot cserél.
Alfred Lord Tennyson: A művészet palotája
2. fejezet
Oszd meg fájdalmadat, szomorú enyhülés;
Sőt, minden búd add, hadd legyen enyém.
Alexander Pope: Eloisa to Abelard
3. fejezet
Jaj! barátok voltak ifju fővel,
de hitet mérgez fecsegő nyelv;
hűség csak az égben lehet;
tüskés a lét; hiú az ifjuság;
s gyűlölni, kit a szív szeret,
az agyban téboly módra rág.
Samuel Taylor Coleridge: Cbristabel (Tótfalusi István fordítása)
4. fejezet
„A barátság egy lélek két testben.”
Menciusz
5. fejezet
De bú-ruhás átkok sereggel
Szállták meg a király honát:
Sirassuk őt! mert soha reggel
Nem süt már éjszakáin át!
S háza körül a halk dicsőség
Ma már csak oly-
Mód zengi őt, mint rege hősét,
Kit elhantolt a kor.
Edgar Allan Poe: A kísértetes palota (Babits Mihály fordítása)
6. fejezet
Minden szív sok kincset tárol,
Csendesen hét pecsét alatt;
Van benne hit, remény s álom;
ha nem titok, nem varázsolat.
Charlotte Brontë: Esti vigasz
7. fejezet
Az árvák átka pokolba veri
mennyből is gyilkosát;
de jaj! nincs szörnyűbb, mint ha halott
szemek átka sújt reád!
S én mégis élek, bár szemük ért
kilenc napon-éjen át!
Samuel Taylor Coleridge: Ének a vén tengerészről
(Szabó Lőrinc fordítása)
8. fejezet
Ó, igazságos, hatalmas, mégis végtelenül gyengéd ópium, mily
enyhítő balzsamot hozol mindnyájunk szívére, legyünk
szegények bár, vagy gazdagok, miképp feledteted „soha nem
gyógyuló” sebeinket! Ó, ékesszóló ópium, hogy hatalmas
szavaddal meghiúsítod a dühös szándékot, a bűnösnek egy
éjszakára visszaadod ifúkora reményeit, tisztára mosod kezeit
a kiontott vértől; ó, hogy te a büszke szívnek egy kis felejtést
hozol, ne kínozza.
Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai
(Tandori Dezső fordítása)
9. fejezet
Tüzes éjfél és szűkös holnap
S szerelem, mitől teljes
A hús öröme s minden bánat,
mi a lélek terhe.
Algernon Charles Swinburne: Dolores
10. fejezet
Az angyalok erénye, hogy nem hanyatlanak; a hibájuk,
hogy nem fejlődhetnek.
Az ember hibája, hogy hanyatlik; erénye, hogy fejlődhet.
Haszid mondás
11. fejezet
Búd az én bánatom is; reszketek,
s ha elveszel, veled veszem oda.
Jártam itt-ott, Jártam héthatárba’
Jártam én már mindenfelé, hátha
vigaszt lelek szörnyű bánatodra.
James Thomson: A szörnyű éjszaka városa
12. fejezet
Esküdtem, hogy mélyre ásom
A gyűlöletet magamban,
Tiszta vagyok, szabad,
Teher nélkül súlyatlan,
Félek, elkap a kábulat,
Utolér a boldogságom;
De jő a báty, és rám ront ismét,
Eltapossa a friss reményt.
Alfred Lord Tennyson: Maud
13. fejezet
Tiéd hát szeszélyes szívem,
S tiéd e szerelem,
Fogadd, ha úgy tartja kedved,
Én mosom kezem.
Christina Rosetti: Maude Clare
14. fejezet
Felüvöltött, „Jaj, égek idebent,
Válaszul nem szól senki sem.
Mi veszi le vállamról bűnömet,
S óvja meg életem?”
Alfred Lord Tennyson: A művészet palotája
15. fejezet
A virágban van valami szörnyű rémség,
Egy szál élete csak egy kurta óra,
Miután odakint a kertben letépték;
S sok ezer van még; kinek hiányzik egy rózsa?
Charlotte Mew: A nunheadi temetőben
16. fejezet
Látván az Idő, zord kéz, hogy töröl
S temet múlt kort s dús-büszke díszt, mely élt;
S dicső tornyokat néha hogy letör,
S hogy percnyi düh rabja az örök érc;
William Shakespeare: 64. szonett (Szabó Lőrinc fordítása)
17. fejezet
Látogass meg álmomban, és
Boldogabb lesz az ébredés.
Mert úgy éjjel elfeledem,
Hogy nappal a vágy reménytelen.
Matthew Arnold: Vágyakozás
18. fejezet
Hány éve tanulok szeretni!
Most elválik – emberfeletti
Vallomás lesz – menny vagy pokol?
S ha nem bocsát a mennyembe?
Róbert Browning: A szerelem egyik útja (Tótfalusi István fordítása)
19. fejezet
Az árulás sosem dívik, mi lehet az oka?
Ha mégis dívik, máshogy hívja az árulás bajnoka.
Sir John Harrington
20. fejezet
De kettő vagy már, szelve, ím kétfelé,
húsod az idő húsa, szíved szívemé;
egyikbe nyúl keserű gyökered,
másiknak édes a virág halálig
Algernon Charles Swinburne: Az idő diadala (Garai Gábor fordítása)
21. fejezet
Ó, testvér, istenek áldottja vagy,
boldogan aludj, míg áll a világ
Légy elégedett, ahogy év évre fagy;
a lét hevein, csábításain át.
Köszönd meg, hogy éltél, testvér, s a halált,
az ő lehét, léptét, mely nyomodba járt,
adj hálát fukar s dús áldásainak,
mert hölgyed könnyet ont s csókot is ád.
Algernon Charles Swinburne: Az idő diadala (Garai Gábor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése