Színezd újra, színezd újra! - Cassye alkotása

                                                 
                                                             Színezd újra, színezd újra!


Az arany sosem állt jól Alecnek. Végül is ő így gondolta. Magnus viszont ragaszkodott hozzá, hogy
amennyire csak lehetséges, kövessék a hagyományokat. Így hát Alec fogta az arannyal szegélyezett
karcsúsított öltönyt és felvette a halvány kék színű ingére.

- Kedvesem... készen állsz? - Kérdezte szerelme aggódó hangon.
- Igen... azt hiszem. - Alec aggódott egy kicsit, de amint meglátta boszorkánymester vőlegényét a
hivatalos vörös köpenyében amibe arany színnel rúnákat varrtak, és minden kétkedés tovaszállt
a lelkéből.
- Én most magadra hagylak... de majd találkozunk. - Felelte Magnus kedvesen.
- Hát remélem. - Kacagott Alec. - Majd nézte ahogy szerelme tovább áll.
- Fiam! - Szólalt meg egy ismerős hang. - Jól vagy? Segítsek valamiben?
- Apa? Én... én azt hittem nem jössz el.
- Nézd... ez most egy kicsit nehéz nekem. Nemrég még fa karddal rohangáltál és a folyosókon bújócskáztál.
Most meg...
- Hozzá megyek egy alvilágihoz. Nézd apa ha ez téged zavar akkor...
- Nem, nem azért jöttem, hogy belekössek a választásodba. - Majd közelebb lépett és kezét fia válára tette.
- Most pedig itt az ideje, hogy elengedjelek. Fiam, Alexander. Tudnod kell, hogy anyáddal büszkék
vagyunk rád, és nagyon szeretünk, de ez még egy kicsit nehéz. Viszont megígérem, hogy hozzá
fogunk szokni. - Majd megigazította fia nyakkendőjét.
- Köszönöm! - Mondta tiszta szívből Alec, majd megölelte apját.
- Alec! Alec! Itt az idő! Indulás! - Izzy hangja izgatott volt, de nyilván valóan nem tűrt ellentmondást.
- Igenis! - Szalutált Alec, majd elindúlt, hogy összekösse életét azzal a férfival aki az életet jelentette neki.