Én így képzelem: Jelenet a CoHF-ből - Anett alkotása

Jelenet  a CoHF-ből – amit nem szeretnék

Igazából ez elég nagy hülyeség, de az alkotói ihletem csak ennyit adott meg nekem. És a többiek valószínűleg komoly dolgokat fognak írni: ha másra nem is, de egy röhögésre jó lesz ez. Bocs, ha nem nyomon követhető (nem az), az alján összefoglalom.

- Clary! Ez meg mi a fene? – rohant ki Jace a lány hálószobájából.

- Micsoda? – nézett fel Clary csodálkozva.

- Hát ez? Miért rajzoltad le magadat Aleckel csókolózva? Ráadásul aláírtad, hogy Mrs. Clary Lightwood. És ne próbáld beadni, hogy az más, túl jól rajzolsz hozzá. Szóval, mi ez?     

- Az… az… - Clary elsírta magát, amin Jace kicsit ledöbbent. – Jaj, bocsánat, kérlek, bocsáss meg! Nem… Nem akartam…

- Mit? Mit nem akartál? Clary, te szerelmes vagy Alecbe? Mióta?

- Én… Néhány hete. De csak azért mert esélytelen! Én téged is szeretlek.

- De nem szerelemmel, igaz? – torzult el Jace arca.

- Nem.

- Te jó isten, szóval ezért voltál…

Jace-t Magnus ismerős hangja szakította félbe.

- Hogy képzeled, Alec? Hogy volt hozzá képed? Nem elég, hogy meg akartad rövidíteni az életem - és én megbocsátottam – de még csak igaz se volt? Csak ezért tetted? – Magnus szörnyen dühösnek hangzott.

- Azt mondtad, tudod, milyen az igazi szerelem érzése! Azt mondtad, azért mindent meg kell tenni, és én megpróbáltam elkápráztatni, reméltem, hogy az elérhetetlenségem kíváncsivá teszi! Csak két hiba csúszott be: Jordan és te! Asszem, valami szerelemfélét érzek feléd, de én nem érezhetek ilyet! – Alecék most fordultak be a sarkon. Magnus keze kéken szikrázott, és mindketten úgy néztek, mint egy haslövéses mosómedve. Alec arcán elkeseredettség is keveredett reménnyel, Magnus arca viszont maga volt a döbbenettel elegyített düh.

- Én? Engem szeretsz? Te szórakozol velem? Hogy voltál képes? Ráadásul egy vérfarkas miatt? Maia miatt? És mi van Jordannel? Ezért voltál vele ilyen goromba? Úristen, boszorkánymester vagyok, hogy nem vettem észre? Hogy bízhattam benned?

- Maia?! – hőkölt hátra Jace, Alec és Magnus pedig megtorpantak.

- Ó! Ti hallottátok… amit beszéltünk? – sápadt el Alec.

- Igen. Igen, hallottuk. Mi is van Maiával? Ugye, Alec ,te nem… táplálsz iránta mélyebb érzelmeket? –

- Alec, te meleg vagy nem? – vágott közbe Clary.

- Nem, igazság szerint nem. Csak… eljátszottam – Alec feje vérvörös volt.

- Eljátszottad?! - Tátotta el a száját Jace. - De… te még le is… izé… feküdtél vele. Minek? Várj, persze, el akartad kápráztatni Maiát. De hogy gondoltad ezzel?

- Nem tudom! Sose volt dolgom lányokkal így, meg fiúkkal sem! Honnan tudjam, hogy kápráztassam el? Meg így Izzy is boldog lett!

- Izzy? - nézett rá Clary. - Ő se tudja? Még Izzy se?

- Nem! Nem akartam, hogy bárki…

- Fogd be, Alexander! - förmedt rá Magnus. - A lényeg világos: ez egy csaló, hazug, béna ember, aki ráadásul még csillámot se hajlandó magára szórni. - Ezt Magnus úgy mondta, mintha ez lenne a legnagyobb bűne. Talán az ő szemében ez is volt.

- Én most megyek. Próbálj meg nélkülem túlélni, kis árnyvadász - Ezzel Magnus elviharzott.

Az ajtónál Simonba ütközött.

- Te meg mit keresel itt, Selwyn? Ezen az ajtón úgysem jutsz be!

- Tudom. Bekiabálok Clarynek. El kell mondanom neki valamit.

- Mit? Nekem elmondhatod, több titkot tartottam meg, amennyit el tudsz képzelni.

- Szerelmes vagyok belé. Még mindig… - mondta Simon elhomályosult szemekkel.

- Miiiii? - hallatszott a sikítás Simon mögül, aki megpördült maga körül és úgy meredt Isabelle-re.

- Mit keresel itt? Azt hittem, a parkban maradtál!

- Hát nem! Tudni akartam, miért hagytál egyszer csak úgy ott, mint aki az atomháború elől menekül. De most azt kívánom, bár ott maradtam volna.

- Én… bocsánat, Izzy…

- Felejtsd el! - mondta Izzy, majd felszegett fejjel és suhogó szoknyával távozott.

- Ilyen az élet, Samuel! Most pedig fel kell hívjam Raphaelt.

- Minek?

- Megkérem a kezét.

* Három perccel később*

- Igent mondott.

*Luke házánál*

- Mi az Angyal??- kiáltott Luke, ahogy Isabelle szó nélkül felrohant a verandára.

- Mi a baj, Isab… - Luke nem fejezhette be: Isabelle odaállt elé és megcsókolta, de úgy, mintha az élete múlna rajta.

-Ezt meg miért…?

- Csak úgy. Ne kérdezz, tűrj - azzal Izzy úgy távozott, ahogy jött.

-Luke? - hallotta meg a férfi azt a hangot, amit mindennél jobban ismert. Jocelyn.

- Ez mi volt? Miért hagytad neki? Pont neki? Csak egy gyerek… és te pedig egy felnőtt vagy, és…

- Nem tudom, Jocelyn. Kérlek, ne fújd fel…

- Felejtsd el, jó?! - kiáltott Jocelyn, és az autójához futott. Miután hazaért, eleredtek a könnyei, amiket eddig visszatartott. Hogy bízhatott meg benne? Elkeseredettsége hamarosan dühvé változoot. Döntött. Fogott egy papírt és tollat, és írni kezdett.  Sebastian! Segítek neked, de egy feltétellel, hogy…

*az Intézetben*

- Ezért meghalsz! - ordította Jordan, ahogy Alec felé futott, kieresztett karmokkal.

. Mi a …

* csata*

- Ez mi volt?

- Szerelmes vagy Maiába! Megérdemelted!

- Szerintem inkább legyünk barátok és agonizáljunk együtt!

- Végül is…

Tehát: Clary igazából Alecbe szerelmes, aki nem is meleg és bele van zúgva Maiába, Magnus megsértődött és elveszi férjül Raphaelt. Simon még mindig szerelmes Clarybe, és ezért bosszúból Isabelle megcsókolja Luke-ot, amit Jocelyn meglát és ezért szövetkezik Sebastiannal azzal a feltétellel, hogy…