Cassie előszeretettel ír párhuzamokat a különböző sorozatai között. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy egyes szereplők, akik leszármazottai/ősei egymásnak, hasonló szituációban találják magukat vagy éppen ugyanazt vagy hasonló dolgot mondanak.
Én nagyon szeretem ezeket, mert szerintem aranyosak, és ha pont olyan a részlet, kapcsolatot teremt az ős és leszármazottja között. :)
Egy ilyen ismert párhuzam, amikor a hangszeren játszó egyik férfi főszereplő mind a Csontvárosban, mind az Az angyalban azt hiszi, hogy a parabatai párja hallgatja a játékát:
"A hangversenyzongoránál Jace ült, ujjai sebesen száguldottak a billen¬tyűkön. Mezítláb volt, csak farmert meg egy szürke pólót viselt; világos haja olyan kócos volt, mintha éppen most mászott volna ki az ágyból. Ahogy a fiú ujjainak fürge, biztos mozgását figyelte a klaviatúrán, Clarynek eszébe jutott, milyen volt, amikor azok a kezek felemelték, és biztosan tartották, miközben a csillagok talmi ragyogással keringtek a feje körül.
Bizonyára zajt csapott, mert a fiú megpördült a széken, és hunyorogva meredt a sötétbe. - Alec? - szólalt meg. - Te vagy az?
- Nem Alec az. Én vagyok. - A lány beljebb lépett a szobába. - Clary."
- Nem Alec az. Én vagyok. - A lány beljebb lépett a szobába. - Clary."
"Olyan édes, tökéletes dallamot csalogatott elő belőle, amihez foghatót Tessa még sosem hallott.
A fiú szeme csukva volt. - Will? - kérdezte anélkül, hogy felnézett volna, vagy akár csak egy pillanatra is abbahagyta volna a játékot. - Te vagy az, Will?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése