Hamuváros - Kimaradt jelenet

Cassandra Clare fűzte hozzá: Ez a jelenet benne volt a Hamuváros eredetijében, de aztán végül töröltük. Ez Isabelle-nek egy jó jelenet, de nem volt szükséges a történethez. Az amerikai kemény kötéses verzióban a 288. oldal tetején kezdődik.

(A magyar verzióban a 266. oldal utolsó bekezdésénél kezdődik.)

– Milyen kényelmes. Egyesek nincsenek maguknál, mások meg elvesztették az eszméletüket – jegyezte meg az Inkvizítor. Pengeéles hangja mindenki másba belefojtotta a szót a szobában. – Alvilági, maga is tisztában van vele, hogy Jonathan Morgensternnek nem lenne szabad a házában tartózkodnia. A boszorkánymester lakásában kéne lennie, bezárva.

– Nevem is van, tudja – fintorodott el Magnus. – Nem mintha számítana – tette hozzá gyorsan, miután láthatólag megbánta, hogy az Inkvizítor szavába vágott. – Igazából felejtse csak el nyugodtan.

– Tudom a nevét, Magnus Bane – közölte az Inkvizítor. – És még többet is. A tizenhetedik században nevelték fel a madridi Néma Testvérek. Nevet adtak magának, aztán tizenhat éves korában elkergették. Tudom, miket tett, dolgokat, amiket inkább eltitkolna. Ilyen sokáig tartott, amíg felépítette a hírnevét. Egyetlen szavam lerombolhatja. Ezt gondolja át nagyon alaposan, ha továbbra is fenn akarja tartani!  Egyszer nem teljesítette, amit vállalt, nem kap meg egy lehetőséget.

– Hogy nem teljesítettem, amit vállaltam? – húzta fel a szemöldökét Magnus. – Mert idehoztam a fiút? Semmi nem volt a szerződésben arról, hogy nem vihetem magammal akárhova, belátásom szerint.

– Nem ezzel szegte meg a szabályt – felelte az Inkvizítor. – A szabályt azzal szegte meg, hogy engedte találkozni az apjával az éjszaka.

Döbbent csend támadt a szobában. Alec feltápászkodott a padlóról, tekintete Jace-ét kereste; barátja azonban nem nézett rá. Rezzenéstelen maradt az arca.

– Ez nevetséges – szólalt meg Luke. Clary ritkán látta ennyire dühösnek. – Jace azt sem tudja, hol van Valentine. Ne vizslasson már folyton utána!

– Én már csak ilyen vagyok, Alvilági – közölte az Inkvizítor. – Az a dolgom, hogy vizslassak.

– A nő Jace-hez fordult. – Most már az igazat mondd, fiú – förmedt rá –, és sokkal könnyebb lesz.

Jace felszegte az állát. – Nem kell mondanom semmit.

– Igazán? – Az Inkvizítor szavai ostorként csattantak. – Ha ártatlan vagy, miért nem mented ki magad? Áruld el, hol jártál tegnap éjjel! Mesélj nekünk Valentine kis álomhajójáról.

Clary a fiúra meredt. Elmentem sétálni egyet, mondta az előbb Jace. Csakhogy ez nem jelentett semmit. Talán tényleg sétálni ment. De a lány szíve majd kiugrott a helyéből, és felfordult a gyomra. Tudod, mi a legkellemetlenebb érzés? - kérdezte nemrég Simon. Ha képtelen vagy megbízni abban az emberben, akit a világon mindennél jobban szeretsz.

Miután Jace csak nem akart megszólalni, Robert Lightwood mély basszusa törte meg a csendet. – Imogen? Azt akarod mondani, hogy Valentine egy hajón van… volt?

– Egy hajón van az East River közepén – közölte az Inkvizítor. – Pontosan.

– Akkor azért nem találtam – mondta Magnus, félig-meddig saját magának. – Az a rengeteg víz felszívta a varázserőmet.

- De hogyan tudott volna Jace odajutni? – kérdezte Luke felháborodottan. – Az Árnyvadászok jó úszók, de a folyó vize jéghideg és mocskos.

- Repült – mondta az Inkvizítor. - Kölcsönkért egy motorbiciklit a helyi vámpír klán vezérétől, és a hajóra repült vele. Vagy nem így történt, Jonathan?

Jace a kezeit az oldalára ejtette, és ökölbe szorította őket. – A nevem Jace.

- Jace nem létezik. Jace egy szellem, egy kreálmány, ami te meg az apád hoztatok létre, hogy megtévesszétek a Lightwood-okat, és megszeressenek. Az apád fia vagy, és mindig is az leszel.

Az Inkvizítor Isabelle-hez fordult. – Menj körbe a ház oldalán – mondta. – Találni fogsz egy szűk szeméttároló sikátort. Valami eltorlaszolja a túlsó végét, valami, amit egy ponyvával takartak le. Gyere vissza, és mondd el mi az.

- Izzy – szólt Jace feszülten. – Nem kell megtenned, amit mond.

Isabelle hevesen kapta oda sötét szemeit. – Akarom. Be akarom neki bizonyítani, hogy nincs igaza veled kapcsolatban. Úgy mondta ezt, mintha az Inkvizítor ott sem lenne, miközben felállt. – Mindjárt visszajövök.

- Isabelle…

De már elment, az ajtó lágyan becsukódott mögötte. Luke odament Jace-hez, és megpróbálta a kezét Jace vállára tenni, de Jace lerázta, és a falhoz állt. Az Inkvizítor mohón nézett rá, mintha ki akarná inni minden csepp szenvedését, mint a bort. – Gonosz szuka – gondolta Clary. – Miért kínozza így?

Mert igaza van. A válasz egy másik hangtól, egy áruló hangtól jött, ami a fejében szólalt meg, a vágya és az engedélye nélkül. Pontosan azt tette, amit a nő mondott, nézz csak rá.

De Jace arca üres volt, a szemei éltek a zavartalanság mögött, homloka nyugodtságról árulkodott. Talán ez is a terve része volt ahhoz, hogy lejárassa az Inkvizítort. Bár nem úgy nézett ki, mintha félne a lejáratástól. Úgy nézett ki…

A bejárati ajtó nagy robajjal kivágódott, és Isabelle bevonult a szobába, fekete haja az arca körül lengedezett. Az Inkvizítor várakozó arcáról a szülei aggódó vonásaira pillantott, Jace nyugodt állkapcsáról Alec haragos, összeráncolt homlokára, és végül megszólalt: - Nem tudom, miről beszél. Nem találtam semmit.

Az Inkvizítor odakapta a fejét, mint egy kobra. – Hazug!

- Légy óvatos, minek nevezed a lányomat, Imogen! – mondta Maryse. A hangja nyugodt volt, de kék szemében tűz égett.

Az Inkvizítor rá se hederített. – Isabelle – szólt, hangja nyilvánvaló erőfeszítéssel telt meg – a barátod felé mutatott hűséged érthető…

- Ő nem a barátom. – Isabelle Jace-re nézett, aki egyfajta kábulatban meredt rá. – Ő a testvérem.

- Nem – felelte az Inkvizítor olyan hangon, ami már majdnem szánakozó volt. – Nem az – sóhajtott. – Tudod, a Törvény milyen súlyos megszegése az, ha információkat tagadsz meg a Klávé tisztviselőjétől?

Isabelle felemelte az állát, a szemei lángoltak. Ebben a pillanatban nem tűnt többnek, mint az anyja kisebb kiadásának. – Természetesen tudom. Nem vagyok hülye.

- Jézus, Imogen – csattant fel Luke – tényleg nincs jobb dolgod, mint hogy terrorizálj egy csoport gyereket? Isabelle megmondta, hogy nem látott semmit. Most már hagyd abba.

– Gyerekek? – Az Inkvizítor Robertre szögezte fagyos pillantását. – Mint ahogy ti is gyerekek voltatok, amikor a Kör összeesküvést szőtt a Klávé megsemmisítésére? Mint ahogy az én fiam is gyerek volt, amikor… – Hangos szisszenéssel akadt el a hangja, mintha csak erőszakkal kellett volna kordában tartania.

– Szóval mégiscsak Stephenről van szó – állapította meg Luke némi szánakozással a

hangjában. – Imogen.

Az Inkvizítor arca eltorzult. – Egyáltalán nem Stephenről van szó! A Törvényről van szó!

Isabelle-hez fordult, aki visszahúzódott, megriadva a nő arcán tükröződő dühtől. A megtévesztésemmel megszegted a Törvényt, Isabelle Lightwood! Ezért megfoszthatnálak a jeleidtől!

Isabelle visszanyerte nyugalmát. – Vegye a Törvényét – mondta kimért hangon -, és dugja fel a…

- Hazudik. – A szavakat határozottan mondták, majdnem izgalom nélkül. Clary-nek pár pillanatba tartott, míg rájött, hogy Jace szólalt meg. Az Inkvizítor elé lépett, részben kitakarva Isabelle-t előle. – Igaza van. Mindent megtettem, amit mondott. Elvittem a motort, elmentem a folyóhoz, láttam az apám, aztán visszajöttem, és elrejtettem a motort a sikátorban. Bevallom az egészet. Most már hagyja békén Isabelle-t. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon tetszik ez a verzió is. Igazából sajnálom, hogy kimaradt a regényből, de örülök, hogy Cassie megosztotta velünk. :)  Mivel egy-két helyen benne vannak olyan részek is, amik benne maradtak a regényben, ezeket az eredeti, könyvbéli fordításban tettem bele, és nem fordítottam őket le külön, hogy így is könnyebb legyen követni, hol is lenne a jelenet az egészben. :)