– Will!
Az ismerős hangra
megfordult, és Tessát látta. Volt egy kis ösvény a domb oldalán,
melyet ismeretlen fehér virágokkal szegélyeztek, Tessa ezen
közeledett felé. Hosszú, barna haja lengett a szélben – levette
a szalmából készült főkötőjét, a kezében fogta, integetett
neki és mosolygott, mintha örülne, hogy látja.
Will szíve nagyot szökkent
a látványára. – Tess – hívta. De még mindig nagyon messze
volt – egyszerre tűnt nagyon közelinek és távolinak. Láthatta
csinos, felfelé fordított arcának minden részletét, de nem tudta
megérinteni. Csak állt ott, várva és vágyakozva, a szíve pedig
úgy vert a mellkasában, mint a sirályok szárnyai.
Végül ott volt, elég
közel, hogy láthassa a talpa alatt lehajló füvet és virágokat.
Kinyúlt felé –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése