Fummie beszámolója

Sziasztok!

Néhány szerencsés magyar rajongó találkozhatott Jonathan Rhys Meyers-szel (Valenine) a Dracula forgatásán. Ketten írtak róla nekünk, ez Fummie beszámolója:

Jonathan Rhys Meyers és Fummie csodálatos találkozása

Húha, még mindig nem hiszem el, hogy tényleg találkoztam vele. Teljesen le vagyok sokkolódva, és azóta is újra és újra rámtör az „úristen” érzés. Annyira nem készültem rá. Úgy volt, hogy szerdán megyünk, mert csak akkor értem volna rá, igaz, tanulnom kellett volna, de az lényegtelen. Bementem a suliba, elvileg 4-től 8-ig lett volna órám, általában a tanár el szokott engedni fél nyolckor, de most azt az infót kaptuk, hogy a második tanár nem tud jönni, úgyhogy hatkor elengednek. Épp nagyban számolgattunk mindenféle gazdasági hülyeségeket, amikor jött az sms Ramónától, hogy nem biztos, hogy holnap kint lesznek, menjünk ki ma. Mondtam, hogy jó, egy próbát megér, 6-kor végzem, utána fél óra alatt odaérek. Mondanom sem kell, hogy utána percenként az órámra néztem, alig bírtam figyelni arra, mit mond a tanár, inkább azon járt az agyam, hogy miért nem vittem magammal a suliba a könyveimet, mert így, ha találkozunk, csak a füzetpapírt tudom aláíratni.

Találkoztunk Ramónával, ő előbb ért oda, és már körbejárta a helyet, és mondta, hogy tele van lakókocsikkal meg minden. Elsétáltunk az utcán, három gyanúsan várakozó lány mellett, és én javasoltam, hogy kérdezzük meg őket, mert szerintem ők is rá várnak. Kiderült, hogy tényleg, úgyhogy odasomfordáltunk a lakókocsijához, és vártunk. A karakter neve volt odaírva, még jó, hogy tudtuk a filmbéli nevét, mert én a könyvet olvastam, ott pedig csak Drakula volt. Vártunk egy kicsit, mire egy kedves hölgy megkérdezte, hogy rá várunk-e, és mikor igenlő választ adtunk, mondta, hogy nem lehet tudni, milyen hangulatban lesz, és kulturáltan viselkedjünk (mintha magunktól nem tudtuk volna, hogyan kell emberien viselkedni). Megnyugtattuk, hogy normálisak vagyunk, nem kívánunk sikítozni meg semmi ilyesmi, csak képet meg aláírást szeretnénk.

Minden egyes alkalommal, mikor nyitódott a lakókocsi ajtaja (mert közben pakolásztak, meg a többi színész is járt fel-alá), mi összerezzentünk. Aztán Ramóna csak csendben szólt ennyit: „ott van”. Odanéztünk, és tényleg ott jött. Teljesen lesokkolódtunk, senki sem mert egy szót sem szólni. Jonathan elsétált mellettünk, mindenki őt nézte, aztán ránk köszönt. Miután sikerült feleszmélni a kábulatból, visszaköszöntem és a többiek is. Önmagától jött oda, teljesen közvetlen volt, azt hiszem kezet fogott velünk, de nem vagyok benne biztos. Teljesen kiesett minden. Csak arra emlékszem, hogy milyen szépen beszélte az angolt. Brit akcentussal, amit imádok, és bármikor elhallgatnám ezer évig is, ahogy beszél. :D

Még ott vacakolt valami papírral, szerintem a forgatókönyv aznapi része volt, végül messziről bedobta a lakókocsija ajtaján. Aztán felénk fordult, Ramóna nyújtotta a Csontvárost meg egy szívecskés tollat, amit megbámult, és kérdezte tőle, hogy olvasta-e a könyvet. Közben az egyik lány, Dóri kérdezte, hogy mit szeret itt a legjobban, erre az volt a válasza, hogy az időjárást. Nevetett is hozzá. Hát igen, gondolom, a sok angliai eső után jól esik neki egy kis budapesti napfény. :) Ramóna még a Tudorok könyvét is odanyomta, Johnny azt is megbámulta, aztán mindenki fotózkodott vele. Én a végén kerültem sorra, és annyira meg voltam illetődve, hogy alig mertem odamenni hozzá. Ő sem tudta eltalálni, mit akarok, végül megelégelte a bénáskodásom, és vigyorogva nyújtotta ki felém mindkét kezét, megragadta a karom, határozottan magához húzott, és maga köré fonta a karom, aztán átkarolt (tudom, szóismétlés, de ez a jelenet annyira megmaradt, nem tudom jobban leírni). Én meg vigyorogtam, hogy milyen gyökér vagyok. Akkor éreztem meg az illatát. Nem tudom, mit használ, de nagyon jó illata van. És olyan közel húzódott, hogy majdnem hozzáértem az arcához.

Érdekes, hogy csak egy fél fejjel magasabb nálam. Igaz, hogy mondták, hogy egész alacsony, de azt hittem, ennél azért magasabb. Ami még feltűnt, hogy milyen élethűen ki volt sminkelve. Elég fehér volt, és volt egy égetett sebhely az arcán (ahogy a képen is látszik), kellett egy másodperc, míg leesett, hogy az csak smink, valójában nem esett baja. Persze ezeket nem azért írom, hogy panaszkodjak, eszemben sincs, csak olyan megjegyzés.

A fotózkodás után még valami pasi nyolcezer VIII. Henrikes képet aláíratott vele, én meg álltam sorban a kis béna füzetemmel. Mivel nem készültem be, ezért csak az volt nálam hirtelen, és olyan erőteljesen írt alá, hogy kicsit kiszakadt a papír. Na azt tudni kell rólam, hogy nem tudok angolul. Nagyon sok amerikai sorozatot nézek eredeti nyelven, és mindent csak eredeti nyelven nézek, érteni már értem annyira, hogy ha beszélnek hozzám, akkor tudom, mit akarnak, de válaszolni, írni vagy beszélni nem tudok (csak ha elég sok a véremben az alkohol, erre volt már példa). Ha Jonathan tökéletesen beszél magyarul, és nekem magyarul kell hozzá visszabeszélnem, akkor sem biztos, hogy ki tudtam volna nyögni három szónál többet. De büszke vagyok magamra, hogy mindezek ellenére kimondtam legalább két mondatot angolul. Szóval odanyomtam neki a füzetemet meg egy tollat (a kezem meg annyira remegett, hogy tutira észrevette), és mondtam neki, hogy a könyveimet otthon hagytam. Lehet, hogy totál rosszul mondtam, szar volt a nyelvtanom meg minden, nem tudom, de azt hiszem, tudta, mire gondolok, mert odaírta a neve mögé, hogy „V”, és szerintem a Valentine-ra akart utalni. :) Aztán megköszöntem neki.

Dolgunk végeztével még megköszöntük a hölgynek, hogy ott lehettünk, és hogy olyan kedves volt, aztán mentünk is. Épphogy befordultunk a sarkon, mikor vigyorogva Ramónának dőltem, és elkezdtem nyüsszögni. Ramóna már a legközelebbi kórházat kereste, mondván, hogy meghaltam, de azért mégis haza tudtam magam vonszolni később egyedül is.

Szóval összegezzünk: Jonathan iszonyúan édes és közvetlen ember. Nagyon vidám, kedves és jófej volt. Sokat nevetett és még viccelődött is. Nem túl magas, de engem ez nem zavar, nekem pont ideálisan magas. Sokat és gyorsan beszél, viszont érthetően (az már csak az én hülyeségem, hogy minden, amit mondott úgy kiesett) és nagyon szépen, brit angolul. Kívánom mindenkinek, aki ma lemaradt róla, hogy találkozzanak, mert egy tündér. :)

Fummie voltam, most pedig egy olyan Jedi-féle hamvasztást kérnék :D