A herceg (újra)olvasás - 1. fejezet

Sziasztok!

Íme itt az első fejezet posztja. :) Ugye ti is olvassátok?

1. fejezet - A tanácsterem

A fejezet rögtön egy idézettel indul, Alfred Lord Tennyson A művészet palotája című verséből. Ezt eredetiben itt olvashatjátok, magyarul sajnos nem találtam meg a teljeset. Az idézet - csakúgy mint a szövegközi Francis Beamont idézet az A Westminster apátságból - a helyszínre vonatkozik, a Westminster apátságra. Fontos részlet azonban az utolsó két sor: "Alattuk repkedő angyalsereg/ Ajándékot cserél." Az angyalsereg nyilván az Árnyvadászok gyűlésére vonatkozik, aminek ebben a fejezetben a részesei lehetünk. 

A fejezet elején Jem és Tessa a Westminster apátságba igyekeznek, ekkor még nem sejtjük, hogy tulajdonképpen a Tanács gyűlésére. Kiderül, hogy hogyan is teltek Tessa napja Az angyal vége óta: Jem jelentette számára a vigaszt, megmutatta neki Londont és gyakran meg is nevettette. Ez segített Tessának a felejtésben, Willel és Nate-tel kapcsolatban. Jem - mivel jól ismeri Tessát - elviszi őt a Költők sarkához, ahol híres írok és költők vannak eltemetve. Aztán váratlanul megjelenik Will, ezzel véget ér a körbevezetés, illetve a Westminster apátság egy elzárt részén folytatódik, amíg odaérnek a Tanács gyűlésére. A gyűlésen jelen van rengeteg Árnyvadász, olyanok is, akiket Tessa már ismer - pl. Benedict Lightwood, és olyanok is, akik messze földről érkeztek. És ott van maga Wayland konzul is. Tessát újra kihallgatják, és megint felmerül a kérdés, hogy vajon mi is lehet valójában - hiszen nincsen rajta a boszorkánymesterekre jellemző jel. A tanácskozáson végül Benedict Lightwoodnak hála az a döntés születik, hogy Charlotte-éknak két hetük van, hogy megtalálják Mortmaint. Amennyiben ez nem sikerül, Benedict Lightwood kihívhatja, és indulhat Charlotte posztjáért. 

Ezt most csak nagyon röviden foglaltam össze, mert rengeteg lényeges dolog történik még a fejezetben, egy-két dologra külön felhívom a figyelmet. 

A Westminster apátság meglehetős részletességgel le van írva a fejezetben, mindenesetre ha valaki olvasni szeretne róla, megteheti itt magyarul, itt angolul. Emlegetik a Baedeker útikönyvet, ez egy akkoriban létező útikönyv volt, illetve több útikönyv is született, itt nyilván a Londonra vonatkozó kötetről van szó, amit elolvashattok (vagy akár meghallgathattok) itt. És akkor ha már belemerültem a könyv a könyvben dologba, akkor Tessa emlegeti Capitolát A rejtett kézből. Erről itt olvashattok részletesebben, itt pedig megtaláljátok a teljes művet angolul.

Az első fejezetben már bőven látjuk a kialakuló szerelmi háromszöget. Tessa Jemmel van, és elmondja, milyen jól érzi magát a fiúval, Jem pedig bókol neki, és elpirul. Ezután, amikor Tessa a barátjának nevezi, Jem nem felel. Mire azonban megtehetné, felbukkan Will, és a lány leírásán érezni, hogy még mindig táplál érzelmeket a fiú iránt. (Itt jegyezném meg, hogy Will külseje tükrözi a belső harcát és a szenvedést, amit éppen átél.) Ebben a jelenetben már rögtön van valami idegesítő: egyikük sem tudja, hogy mit érez a másik kettő. Tessa nem tudja, hogy Will tulajdonképpen szereti, és azt sem, hogy titokban Jem is. Jem nem tudja, hogy Tessa Willt szereti, ahogyan ebben Will sem lehet biztos, sőt... És Jem azzal sincs tisztában, hogy parabatai párja szerelmes Tessába, ahogyan Will sem tudja ugyanezt Jemről. 

És ha már szerelmi szálak. Idézem: "Jessamine-t foglalkoztatta valami." Na, vajon mi? Lehet tippelni! 

És ugye ott van még Charlotte és Henry, akik bájosan nem tudnak mit kezdeni egymással. Henry próbálja vigasztalni Charlotte-ot, de csak elfuserált kísérletei vannak. (Szerény véleményem szerint elképesztően aranyos. :D)

Miről érdemes még szót ejteni? Hm... Az angyalok a falon: a végzet ereklyéi, aztán ugye a kard megjelenik teljes valójában is. Még apróságok: a Wayland és Fairchild család kapcsolata, Gideon épp visszatér Spanyolországból, Jessamine érdektelensége. 

Amit imádtam ebben a fejezetben: Will minden megszólalása. Komolyan mondom, szerintem aranyat érnek. Nagyon tetszett Jem és Will kapcsolata, ahogyan Jem visszatartja a forrófejű Willt. Benedict idegesítően tenyérbemászó, de ezt viszont nagyon jól hozza, úgyhogy összességében jól van megírva. Szegény Henry. Akárhányszor ott van, nem tudok nem rá figyelni, és arra, hogy hogy lenézi mindenki - miközben mi tudjuk, hogy használni fogják a szenzort. Szegény, elismerést nem kapó zseni. 

Alapvetően azt gondolom, hogy ez egy jó indítás - rögtön belecsapunk a dolgok közepébe. Kapunk egy határidőt, ami feszültséget kelt. Megvannak az alapjáraton igen nagy feszültséget gerjesztő szerelmi háromszögnek az alapjai. Érezzük Will szenvedését, ami szintén fontos lesz a kötetben, de azt is, hogy Jem sokkal inkább előtérbe kerül ebben a könyvben, mint az elsőben (na ki van a borítón???).

És akkor a Mundie Moms mai kérdése:

• Jem és Tessa barátsága. Szeretem, ahogyan ez a fejezet kezdődik, Jem és Tessa együtt. Mindig szerettem, hogy Jem úgy tud apróságokat Tessáról, hogy nem kell kérdeznie. Figyel rá, és ezt imádom benne. Mit gondoltok a barátságukról?
• Wayland konzul. Összekötitek valahogy a szereplőt a The Mortal Instruments sorozattal? Én nagyon izgatott vagyok a családfával kapcsolatosan.
• Imádom Willt azért a megjegyzésért Tessának, hogy Benedict lábát vágja le. Mit gondoltok Benedict Lightwoodról?

A Mundie Moms mai kérdéseire itt tudtok kommentelni, hogy versenyben legyetek a dedikált Clockwork Prince példányért.