Interjú Jamie-vel + új fotósorozat

Sziasztok!

Az Interview Magazine készített egy interjút Jamie-vel. A bevezető szöveget nem fordítottam le, de itt az

interjú rész:

EMMA BROWN: Emlékszel a legelső meghallgatásodra?

JAMIE CAMPBELL BOWER: Ó, istenem, a legelső meghallgatásom. Igen, a Harry Potterért volt.

BROWN: Ó, tényleg? Az elég jól sült el.

CAMPBELL BOWER: Nem, mert gyerek voltam. Az első Harry Potter filmnél volt.

BROWN: Ó. Ki akartál lenni?

CAMPBELL BOWER: Harry Potter!

BROWN: Nem tudlak elképzelni fekete hajjal.

CAMPBELL BOWER: El tudod képzelni? Olyan furcsa lenne. Egy casting ügynök eljött az iskolába - egy csomó iskolába küldtek Angliában -, és kiválasztott néhányunkat. Teljesen el is feledkeztem róla. Vicceket kellett mesélnünk, én egy nagyon durvát mondtam. Egy karácsonyfáról szólt, amit feldugnak egy tündér fenekébe. Ó, istenem...

BROWN: Nevettek?

CAMPBELL BOWER: Nevettek, igen. De nem hiszem, hogy nagyon Harry Potter alapanyag lett volna. [nevet]

BROWN: Nagyon elkeseredtél??

CAMPBELL BOWER: Nem, nem igazán. Túlságosan bele voltam zúgva a gördeszkázásba. Még mindig túlságosan bele vagyok, szóval nem keseredek el semmi miatt.

Az interjú folytatását a tovább után olvashatjátok és a többi képet is ott találjátok Jamie-ről!

BROWN: Hat éven keresztül a fejükben tartottak? (Ugye Jamie végül szerepelt a HP filmekben, ő volt a fiatal Grindelwald. - Deszy)

CAMPBELL BOWER: Több volt hat évnél. De nem kellett újra meghallgatásra mennem, igazából csak felhívtak, hogy benne akarok-e lenni. Ez meg nyilván egy brit produkció volt, én meg azt mondtam: "Persze, hogy akarom. Akármi, bármilyen kis darabjának örülnék." És ennyi volt.

BROWN: Odamentél valaha Daniel Radcliffe-hez (ő játszotta Harryt, ha esetleg valami nem tudná - Deszy), hogy: "Elloptad az életem!"?

CAMPBELL BOWER: [nevet] Nem, nem, nem. Istenem, nem. Ő elképesztően kedves. Nem, nincsenek rossz érzéseim. [nevet]

BROWN: Ez már a harmadik fantasy franchise-od. Valamiféle rekordot akarhatsz megdönteni.

CAMPBELL BOWER: Hogy én legyek a legnagyobb ribanc? [nevet] Az emberek folyamatosan azt kérdezik, hogy ez egy tudatos döntés-e a karrierem érdekében - de nem. Benne akartam lenni a Harry Potterben. Benne akartam lenni az első Twilight filmben, de az sajnos nem jött össze. Szóval amikor visszajöttek, és azt kérdezték: "Akarsz egy szerepet a második részben?", azt válaszoltam: "Abszolút." És aztán jött a Mortal, de amikor forgattuk az első részt, nem tudtuk, hogy zöld utat kapunk a másodikra - még azelőtt zöld utat kaptunk rá, hogy kijött volna az első rész, szóval ez őrület.

BROWN: Mit szeretsz a legjobban Jace karakterében?

CAMPBELL BOWER: Ezt sok interjúban elmondtam már, de nagyon szeretem a sebezhetőségét. Szeretem ezt benne. Meg a szarkazmusát. Meg az erejét.

BROWN: Van olyan tulajdonsága, ami idegesít? 

CAMPBELL BOWER: Igen, az, hogy állandóan ilyen szarkasztikus - néha csak férfinak kéne lennie. [nevet] Igazából teljesen beleszerettem, de ő is teljesen bele van zúgva magába, de nem is tudja. [nevet]

BROWN: Az összes könyvet olvastad? Vagy csak az elsőt akartad olvasni, és meghagyni a változásokat későbbre, ahogy játszod a karaktert?

CAMPBELL BOWER: Az összeset olvastam. Már csak arra várok, hogy Cassie megjelentesse az utolsót. Az első hármat akkor olvastam, amikor megkértek, hogy menjek el a screen testekre, és aztán, amikor megkaptam a szerepet, elolvastam a többit is. Amikor forgattunk, az elsőre koncentráltam. Nem zavarta az elképzelésemet - az a nagyszerű az irodalomban, hogy úgyis a saját elképzeléseddel állsz elő a szereplővel kapcsolatban. És ezenkívül gyakorlatilag kapsz egy bibliát arról, hogy ki is ez a szereplő, és tulajdonképpen lábon lövöd magad, ha nem olvasod el.I

BROWN: Annyi könyv van, soha nem gondoltál még arra, hogy: "Úristen, itt megy el az életem következő hat éve...?"

CAMPBELL BOWER: [nevet] Nézd, ha lesz munkám életem következő hat évében, akkor én leszek a legboldogabb a világon. Nem ringatom magam tévképzetekbe - ez a játék hihetetlenül ingatag, ilyen ez az ipar, és tisztában vagyok vele. Ha csinálhatom ezt az elkövetkező hat évben, az nagyszerű. Ha nem, az is jó. De jó lenne, ha gyorsan nekiállnának, mert egyikünk sem lesz fiatalabb, és nem tudom, mennyi ideig tudom hozni a szerepet. Ha az utolsó filmet akkor csináljuk, amikor 30 éves leszek, és 19, 20 éves szereplőt kell játszanom - már így is kezdek kicsit úgy kinézni, mint egy ropi -, akkor megszívtam. 

BROWN: Az ügynökeid nem mondják, hogy azért legyél kint a terepen?

CAMPBELL BOWER: Nem, soha. Tudják, hogy ha azt mondják, hogy ne csináljak valamit, akkor úgyis megteszem. [nevet] Most már rájöttek erre, úgyhogy nem beszélnek velem, amíg nincsenek jó híreik. [nevet]

BROWN: Nem gondolod, hogy a The Mortal Instruments nem reális képet közvetít a szerelemről?

CAMPBELL BOWER: Úgy értem, a filmben soha nem fordul oda Jace Claryhez, hogy azt mondja: Szeretlek. Ettől nem reális? Azt hiszem, vannak pillanatok az életben, amikor automatikusan vonz valaki, és ez furcsa - meg is ijedsz egy kicsit. Azt hiszem, ez látszik itt is. Ez valami mélyebb, mint hogy csak távolról csodálja. Nem mondják, hogy szeretik egymást - együtt akarnak lenni, de ez nehéz, főleg mivel azt gondolják, hogy testvérek, és sok szarsággal kell szembenézniük. [nevet] Nem tudom, hogy az realisztikus-e.

BROWN: Olvastál young adult könyveket, amikor te is az voltál?

CAMPBELL BOWER: Nagyon nyálasnak és elcsépeltnek hangozhat, de volt egy könyv, aminek a címe az volt, hogy The Lives of Christopher Chant [by Dianna Wynne Jones, 1988], ami nagyon, nagyon hasonló a Harry Potterhez. Néhányan azt mondták, túlságosan is hasonló. Abba nagyon belemerültem. Koszos gyerek vagyok, szeretek kint lenni. Szeretek futkosni, összepiszkolni magam. Szóval gyerekként sok időt töltöttem kint, gördeszkáztam és egy sorscsapás voltam. Megszállottan szerettem a Dogtownt - még mindig megszállottan szeretem a Dogtownt meg a Z-Boyst. Imádom Stacy Peralta-t és Jay Adamst és Andrew Reynolds-ot. Régebben azt gondoltam, én vagyok Chad Muska.

BROWN: Kéne csinálnod egy gördeszkás filmet.

CAMPELL BOWER: Imádnám! Elszállnék a boldogságtól. De nehéz a sportos filmekkel, mint amilyen a gördeszkés is. Az utolsó jó, amit láttam, azt hiszem, Catherine Hardwick Lords of Dogtown-ja volt. Rob Dyrdek jön most ki egy ilyen filmje, de az inkább dokumentumfilm.

BROWN: Milyen filmekért rajongtál gyerekként?

CAMPBELL BOWER: Istenem, a Waterworld-ért. Kevin Costner Waterworldjéért. Elképesztő! Teljesen kész voltam tőle. Az unokatesómmal, Josh-sal állandóan ezt néztük. Imádtuk azt a filmet.

BROWN: Még csak nem is hallottam róla.I don't even know what that is.

CAMPBELL BOWER: Waterworld?! Komolyan mondod? Úristen, nézd meg!

BROWN: Épp most nézek utána. Oscarra is jelölték! Komoly film?

CAMPBELL BOWER: Nem olyan komoly. Van benne jetskizés meg mindenféle szarság. De van egy út a Universal Studiosnál LA-ben - the Waterworld ride. El kell menned. Hihetetlen!

BROWN: Még csak Euro Disneyben voltam.

CAMPBELL BOWER: Az Euro Disney nem az én stílusom. Nem igazán szeretem a Disney-t. Nem az én stílusom.

BROWN: De a Universal Studios igen?

CAMPBELL BOWER: Igen, mert ők nem tettetek állandóan, hogy olyan boldogok. [nevet] Nem annyira bírom elviselni, ha az emberek azt játsszák, hogy milyen boldogok. Amikor 16 voltam, a barátnőmmel meg a családjával jártam Disneylanden, egész idő alatt tiszta morgós voltam. 

BROWN: Tudom, hogy most LA-ben vagy, de még mindig Londonban élsz?

CAMPBELL BOWER: Egy táskából élek. Épp megnéztem, hogy mi lesz velem az elkövetkező időszakban, és rájöttem, hogy egy hétnél tovább nem is leszek Angliában mostantól jövő márciusig. Ez elég őrület. Mire hazaérek, már ki is adtál a lakásom!  [nevet]  Kapok egy kicsit abból, milyen hajléktalannak lenni.

BROWN: Nem fognak hiányozni a családod meg a barátaid?

CAMPBELL BOWER: Nekem vannak a legjobb barátaim a világon. Hiányoznak a barátaim, hiányzik a családom, de mindig eljönnek és meglátogatnak. Bentlakásos iskolába jártam vidéken, szóval nem igazán van különbség a barátaim és a családom között. 8 éves koromtól 17-ig oda jártam - őrület volt. Ha kiérdemled a barátságom, a családom vagy és bármit megteszek érted.

BROWN: Szokatlan, hogy az iskoládból valaki színész legyen?

CAMPBELL BOWER: Daniel Day Lewis is oda járt. Juno Temple évfolyamtársam volt. Lily Allen is oda járt. Meg a The Kooks nevű banda. Minnie Driver. Vagyunk egy páran, de igazából nem művészeti iskola, csak hihetetlen liberális, és hagyják, hogy az egyéniségek kibontakozzanak. [nevet]

BROWN: Emlékszel a legrosszabb meghallgatásodra?

CAMPBELL BOWER: Igen, a rossz szobába mentem be. Ők meg megszólaltak: "Látjuk, hogy a Royal Shakespeare Companyben voltál." Én meg arra gondoltam, te jó ég, az ügynököm találta ki, hogy egyáltalán eljöhessek a meghallgatásra. Szóval azt válaszoltam: "Igen, igen, nagyszerű volt." Egyre mélyebbre és mélyebbre ásva magam. Aztán bejött ez a lány, én meg arra gondoltam, hogy mi a franc folyik itt. Ők meg: "Oké, most akkor az erkélyjelenetet fogjátok olvasni." A Rómeó és Júliára volt meghallgatás. [nevet] Én meg: Um, nekem nem kéne itt lennem, sajnálom. [nevet] Szó szerint kirohantam a helyiségből.