A teljes történet - Kivágott A herceg jelenet

Kivágott jelenet A hercegből – Will beszél a titkáról Jemnek
(Ennél fogva A herceg spoiler!!!) 

A teljes történet

– És ez az? – kérdezte Jem. – Ez a teljes történet? Az igazság?

Az íróasztalánál ült, az egyik lábát maga alá húzta a széken. Nagyon fiatalnak tűnt. A hegedűjét a szék oldalának támasztotta. Épp játszott rajta, amikor Will bejött, bevezetés nélkül, kinyilvánítva, hogy vége a színlelésnek: Will valamit be akart vallani, és most volt itt az ideje.

Ez a zene végét jelentette: Jem ijedt pillantással eresztette le a hegedűt, feszülten hátradőlt, mintha bármire fel lenne készülve, amit Will rá akar zúdítani.

– Ez a teljes történet – mondta Will, aki fel-le sétált miközben beszélt, és csak most állt meg, hogy Jemre nézzen. – És nem hibáztatlak érte, ha gyűlölsz engem. Megértem.

Hosszú szünet következett. Jem meredten nézte az arcát, meredten és ezüstösen a tűz hullámzó fényében. – Soha nem tudnálak gyűlölni, William.

Will gyomra összeszűkült, amikor egy másik arcot látott maga előtt, egy kék-szürke szempárt, amint merőn nézett rá. – Soha nem tudnálak gyűlölni téged, Will, nem számít, milyen erősen próbálnám – mondta.

Abban a pillanatban fájdalmasan tudatában volt, hogy amit Jemnek elmondott, nem a „teljes történet”. Volt még több igazság. Ott volt a szerelme Tessa iránt. De ezt a terhet neki kellett cipelnie, nem Jemnek. Ez valami olyasmi volt, aminek rejtve kellett maradnia Jem boldogsága érdekében. – Megérdemlem – szólalt meg Will szárazon. – Azt hittem, hogy megátkoztak, hogy mindenki, aki számít nekem, meghal. És én mégis törődtem veled, és hagytam, hogy a testvérem legyél, kockáztattam a veszélyt, hogy te...

– Nem volt veszély.

– De én azt hittem, hogy van. Ha egy pisztolyt tartanék a fejedhez, James, és meghúznám a ravaszt, tényleg számítana, ha nem tudnám, hogy nincs megtöltve?

Jem szeme kitágult, és aztán nevetett, lágyan kacagott. – Azt hiszed, hogy nem tudtam, hogy van egy titkod? – kérdezte. – Azt hiszed, hogy csak úgy csukott szemmel belesétáltam a barátságunkba? Nem tudtam a természetét a súlynak, amit cipeltél. De tudtam, hogy ott van. – A hangja ellágyult. – Tudtam, hogy azt gondolod, méreg vagy mindenki számára magad körül – folytatta. – Tudtam, hogy azt gondolod, van valami bomlasztó erő veled kapcsolatban, ami összetörne engem. Meg akartam mutatni, hogy nem török össze. Hogy a szeretet nem törékeny. Megtettem?

Will gyámoltalanul megvonta a vállát. Majdnem azt kívánta, Jem bár dühös lenne rá. Azzal könnyebb lenne szembenézni. De hogy mondhatná el Jemnek, hogy ez a megbocsátás kísérti őt, minden alkalommal, amikor Tessára nézett és akarta őt, minden alkalommal, amikor annyira akarta, amit nem tudott kiérdemelni. – Megmentetted az életemet, James.

Jem arcán mosoly terült szét, olyan ragyogó, ahogyan a napfény törik meg a Temzén. – Ez minden, amit valaha akartam.