Anett alkotása - Az első találkozás a Blackfriars hídon

Sziasztok!

Ez az alkotás nem része a 10 napos karácsony, de egész évben szívesen látom a fanfictionöket. 

Figyelmeztetés: Clockwork Princess - A hercegnő spoiler!

Az első találkozás a Blackfriars hídon

- Bocsáss meg, Will, el kell mennem sétálni. Ki kell szellőztetnem a fejem - mondta Tessa a férjéhez bújva.

- Miért? - kérdezte Will. A hangja kicsit rémült volt-az elmúlt évben nemigen volt ilyen, mindent megbeszéltek, nem titkolóztak.

- Csak… tudod, Jem egy éve ment el. Egy éve nem láttam, és se mi nem mehetünk a Néma Városba, hogy meglátogassuk, se ő nem jöhet ide.

- Tudom. Annyira furcsa… a parabatai kapcsolatunknak vége, már ami a rúnás-hivatalost illeti, de érzek valamit. Olyan, mintha a tudat- vagy szívalattim még mindig össze lenne kapcsolva kicsit Jemmel - sóhajtott Will és lehunyta tökéletes kék szemeit.

- Szerintem - mosolygott fel rá Tessa - ti sosem fogtok teljesen elválni. Messze több voltatok egyszerű parabataioknál.

- Na, indulj, Tess. Még a végén elsírom magam a csodásan dramatikus szavaidon - húzodott hátra halvány mosollyal az arcán Will. - Biztos ne kísérjelek el?

- Biztos. Szeretnék egyedül maradni a gondolataimmal.

- Azt mellettem is megteheted.

Tudom, hogy Henry dolgozik valami izén, ami elvileg hozzávetőlegesen képes megmondani, mire gondolunk, de még nem használható. - Will újra magához húzta Tessát és a hajába temette az arcát. Még mindig az a pajkos Will volt, mint régen, de csak kívűl. Belül sokkal ragaszkodóbb lett, ki merte mutatni az érzelmeit, és kicsit megfontoltabbá vált. Ez utóbbi azt jelentette, hogy előbb szúrt és utána vágott a régi vágás-hárítás felállás helyett. Így sokkal több démont tudott megölni, ha rájött a vadászhatnék.

- Túl jól ismersz. Kitalálnád, mire gondolok. És lehet, hogy sírni is fogok.

- Tudom. Csak azt mondd meg, hová mész és meddig maradsz.

- Azt hiszem, a híd környékén leszek. Egy órát kérek, rendben? - nézett fel Tessa rá.

- Nem akartalak felelősségre vonni! - mentegetőzött Will. - Csak azért kérdeztem, hogy tudjam, ha baj van. Szólj Cyrilnek, majd ő elvisz egy darabig.

- Köszönöm - csókolta meg Tessa, aztán elindult kifele.

- Soph… - akart kiáltani a folyosón, de megint eszébe kellett juttatnia, hogy a volt szolgálólány már Gideon oldalán él, mint árnyvadász - és ragyog.

 - Hát jó. Megy egyedül is…

Tessa már jó tíz perce ült a Blackfriars hídnál. Tudta, hogy Jemnek nagyon kockázatos kiszöknie, és hajlandó volt bármeddig várni. Legfeljebb sétál néhány utcányit, hogy küldhessen Willnek egy üzenetet Cyrillel.

Tessa hirtelen valami furcsát érzett - ahogy felnézett, egy pergamenszín köpenybe burkolózott alakot látott meg. Jem.

- Tessa - hallotta meg a fiú hangját, hála az égnek nem az elméjében.

- Jem... hát nem varrták be a szádat?

- Nem. Nem is fogják. Az is komoly probléma, hogy a némító rúnák hogy kerüljenek majd rám. Tudod, a jin fen - állt meg Tessától néhány lépésnyire, és kissé zavartnak látszott.

- Jem! - szakadt ki Tessából. - Én… Szabad nekem…

- Megölelhetsz, Tessa, de nem akarod - mintha keserűség vegyült volna egyre színtelenebb hangjába. Olyan volt, mintha a jin fen most Jem lelkének a színét vette volna el. - És én sem. Túlságosan más lenne.

Tessa nem válaszolt, csak a fiú szemébe nézett és próbált a színére -barnás-ezüstös-aranyos- koncentrálni, hogy ne sírja el magát. Hiába, egy hívatlan könnycsepp legördült az arcán. Jem… teljesen megváltozott.

- Tessa! Ne sírj, kérlek! Nem akartalak megbántani. Sokkal jobban örülök neki, hogy láthatlak, mint azt el tudnád akár csak képzelni. A Néma Város szörnyű. Komor és unalmas. Az elmúlt egy évben egyedül az tartott vissza attól, hogy újra ember legyek és meghaljak a jin fen miatt, hogy találkozhatok veled. - Jem felemelte a kezét és majdnem Tessa arcához érintette.

Így álltak, majdnem egymáshoz érve és Tessa majd megőrült, hogy a fiú sebhelyes tenyerébe hajtsa az arcát.

- Tessa… Mi van Willel? - fordult Jem a lány felé, kezével tartva a fején a csuklyáját.

Tessa a híd kőkorlátjára könyökölt, és sóhajtott egyet. - Ő … most már elfogadta a helyzetet, legalábbis nagyjából. Kifele azt mutatja, hogy teljesen megbékélt azzal, hogy talán már sosem lát többé téged, de igazából olyan, mintha hiányozna egy része. Vagyis, hiányzik is. Hiányzol. Nem tudom, mit tehetnék… hogy legalább ne álmodjon rosszakat. Csaknem mindig úgy ébred fel, hogy az ágynemű izzadságtól nedves, ő maga pedig a te nevedet suttogja vagy kiáltja, és aztán rám néz és olyan erővel szorít magához, hogy nem kapok levegőt, de…

- Jobb lesz. Néhány év múlva elmúlik.

- Szeretnéd, hogy elmúljon? - fordult kíváncsian felé Tessa. - Mármint, hogy ne gondoljon rád annyit.

- Őszintén? Magamnak nem, de neki azt kívánom, hogy felejtsen el annyira, amennyire lehetséges. - Jem arcán nem tükröződtek érzelmek.

- Pontosan tudod, hogy ez nem fog megtörténni, és ez a felejtsen el annyira, amennyire lehetséges az az állapot, ahol Will most tart. Nem hiszem, hogy soha többet nem fogtok találkozni. Biztos vagyok benne, hogy ha súlyosan megsérül, nem tudod megállni, hogy az Intézetbe gyere.

- Nem tehetem - költözött vissza Jem hangjába a semmi.

- Miért, ezt talán megteheted? Hogy találkozz velem? - nézett Tessa kihívóan a fiú csuklyája alá, csakhogy Jem elfordította a fejét, és avizet nézte.

- Ez teljesen más. Enélkül megbolondulnék. Talán már meg is bolondultam.

- Nem, Jem, te sosem…

- Hagyd, Tessa - szakította félbe Jem. - Lejárt az időnk. Vissza kell mennem és neked is.

- Most? Máris? De olyan kevés volt… - Tessa úgy érezte, ez lehetetlen. Minden évben újra elválni Jemtől- olyan lesz, mintha minden egyes alkalommal kiszakadna egy része, egészen addig, amíg már nem marad belőle semmi.

- Nem maradhatunk. Vigyázz Willre, Tessa! Vigyázz a többiekre is. És vigyázz magadra? Mostantól  az örökkévalóság végéig- minden évben látni akarlak. Viszlát, Tessa! - Jem ugyanolyan hangtalanul és gyorsan tűnt el a leszálló ködben, ahogy érkezett.

Tessa elsírta magát. - Viszlát, Jem - hüppögte, és érezte, hogy a szíve egy darabja lehasad. Az első. Nem is olyan sokára vége. Nem bírom ki ép ésszel és szívvel.

A lány könnyei végül elapadtak, felegyenesedett és elindult.

Erősnek kell lennem. Jemért. Willért. A szívemért - a következő találkozásért, hogy legyen minek széthasadnia.

Aki elolvassa, legyen szíves leírni a véleményét! Köszi *<:)