Vasárnapi Vámpírok: Dracula 1. rész

Sziasztok!

Fummie vagyok, ha követitek az oldalt, biztos hallottatok már rólam, hoztam rajzokat, fanficeket, ajánlókat, kritikákat, és ott voltam az Árnyvadász talin is. Mivel civilben sorozatkritikákat írok leginkább, és sokszor követtem a forgatási híreket, meg amúgy is néztem volna a sorozatot, Deszy megkért, hogy írjak a Dracula című sorozatról, mert biztosan érdekel titeket. Én pedig szívesen eleget teszek a kérésnek, mert amúgy is írtam volna róla. Igyekszem minden vasárnap hozni a kritikát az adott részről, már azon a héten, amikor van rész, ezért is bátorkodtam ezt a címet adni a rovatnak. Ezt most egy kicsit bő lére eresztettem, a jövőben nem valószínű, hogy ilyen hosszan írok róla, de ez majd elválik. Remélem, tetszeni fog nektek. :)

Hát ez határozottan érdekes volt. Egyelőre a „tök jól néz ki” és a „mi fene volt ez?” között lavírozok. Rendben, részben az én hibám. Kétszer olvastam el a Drakulát, nagyon szeretem az eredeti művet, ennek a sorozatnak pedig a neveken kívül semmi köze az egészhez. Persze ezt tudtam előre, és már haladok azon az úton, hogy ne hasonlítsam össze folyton a feldolgozásokat az eredetivel, de ez nem mindig jön össze. Nem fogom összeszedni, miben különbözik, mert igazából rövidebb lenne a lista, ha azt szedném össze, miben hasonlít a könyv a sorozathoz, de ezeket sem fogom leírni, mert senki nem kíváncsi rá, és elég unalmas is lenne. Ha valakit érdekel, az úgyis elolvassa majd az eredeti művet (egyébként olvassátok el, mert nagyon jó).

Gondolom, mindenki ismeri már valamennyire Drakula történetét. Jó, mert nem fogom elmesélni, teljesen felesleges lenne. Helyette azonban elmesélem, hogyan kezdődik a sorozat. Semmi spoiler, ígérem.

Drakula, álnevén Alexander Greyson (vagyis a mi Jonathan Rhys Meyersünk) Londonba érkezik Amerikából, hogy bemutassa új találmányát. Mivel nem vagyok fizikus, ezért nem is kísérelem meg elmondani, miről van szó, nézzétek meg, ott elmondja. Mégis, ennél azért többről van szó, van itt a háttérben politika, bosszú és ármánykodás.

Az előzetesek alapján azt hittem, sokkal több lesz benne az akció, és nagyon hollywoodira veszik az egészet, de csak néhány helyen volt túljátszva a dolog. Az első rész eléggé lassú lefolyású, de nem is vártam rögtön vérfürdőt… na jó, talán egy kicsit. Mindenesetre amellett, hogy persze folyik a vér – nem túlzottan, csak olyan egészséges mennyiségben –, főleg a hatalmi harcokra van kihegyezve a történet.

Ami nagyon tetszett, az a helyszín. Budapest belvárosa annyira jól alakítja az 1880-as évekbeli Londont, hogy arra gondoltam: én itt akarok élni, arról pedig teljesen megfeledkeztem, hogy tulajdonképpen én itt élek. A külső helyszínek néha kizökkentettek, mert ilyenkor a mániám, hogy felfedezzem melyik utcában vették fel azt a jelnetet, és arra koncentráltam néha, de ez csak a saját hülyeségem miatt van.

Imádtam, hogy van benne egy erős, harcos nő, akiről még nem sokat tudunk, úgyhogy én se mondok róla többet, de hamarosan úgyis közelebbről megismerhetjük. Mina karaktere is tetszett, habár abban az időben még igencsak furcsa volt, ha egy nő egyetemre járt. Bár történelmileg nem kívánok kötekedni, mert igencsak rossz vagyok ebből a tárgyból.

Na meg persze ott van Jonathan, róla sem feledkezhetünk el, hiszen mégiscsak ő az oka, amiért ezt a sorozatot részletesen kivesézem nektek. Még mindig nagyon imádom ezt az embert, és még mindig nagyon jó színésznek tartom. Egyszerre tud félelmetes és vonzó lenni, ami nem annyira egyszerű. Volt egy jelenet, amikor arra gondoltam: „Na jó, ez azért már elég ijesztő… de még mindig szexi.” Annyi erő árad belőle, olyan hatalom, furcsa belegondolni, hogy játszott ő kis embert is, és azzal sem volt probléma. Valahogy a hatalom sokkal jobban illik rá, vagy csak nagyon jól játszik, és eléggé hátborzongatóan tud nevetni.

Összegezve: igazából még nem döntöttem el, tetszik-e vagy sem. Vannak benne nagyon jó részek, de van, amit még meg kell emésztenem, és azt sem árt hamar tudatosítani magamban, hogy ne vegyem alapul könyvet. Mindenképpen megnézem a többi részt, és határozottan kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ebből még lehet valami igazán jó is.