19.
fejezet
Cím:
Abbadon
Tartalom:
Clary
megszerezte a kelyhet, de gyorsan kiderül, hogy nincsenek
biztonságban: Dorothea valójában az Abbadon nevű nagyobb démon.
Harcolnak, és a harc során Claryn kívül mindenki megsérül, Alec
súlyosan. A napot végül Simon menti meg, kilövi az ablakot,
Abbadon pedig nem bírja elviselni a fényt. Kiderül, hogy Alec
szervezetébe démonméreg jutott, ezért gyorsan az Intézetbe kell
vinni. Hodge ellátja, de meggyógyítani nem tudja. Jace kétségbe
van esve, hogy minden az ő hibája. Aztán kiderül, hogy Clarynél
van a Kehely, Hodge pedig áruló: egész végig azon dolgozott, hogy
a szabadságáért cserébe Valentine-nak adhassa a kelyhet.
Valentine meg is jelenik, majd a Kehellyel és Jace-szel eltűnik.
Érdekességek:
- „Jace mozdulatlanná dermedve állt, és úgy meredt az aléltan heverő Alecre, mint aki képtelen
felébredni
egy álomból.” – Jaj,
a parabatai szeretet. Itt még nem is tudtuk, mi történik, ha az
egyik meghal...
Kedvenc
idézetek:
„Valahogy
nagyobbra számítottam.
Clary
a Kelyhet nézte a kezében. Akkora volt, mint egy átlagos
borospohár, csak sokkal
nehezebb.
Dübörgött benne az erő, ahogyan a vér dübörög az erekben. -
Egészen tökéletes a mérete - mondta kicsit sértődötten.
-
Ó, épp elég nagy - felelte Jace leereszkedőn -, de valahogy arra
számítottam, hogy... tudod. -
Kezével
nagyjából egy macska méretét mutatta.
-
Ez a Végzet Kelyhe, Jace, nem a Végzet Vécécsészéje - mondta
Isabelle.”
„-
Mintha azt mondtad volna, hogy nincs komoly démontevékenység. Hogy
alacsony a szintje.
-
Alacsony is volt - mormogta Jace.
-
Hát akkor biztosan más fogalmaid vannak az alacsonyról, mint nekem
- kiabálta Alec.”
„-
Az Angyalra - mondta Jace, miközben tetőtől talpig végigmérte a
démont. - Tudtam, hogy a
Nagyobb
Démonok rondák, de senki sem szólt, hogy ennyire büdösek is.
Abbadon
kinyitotta a száját és sziszegett. Szájában két recés,
pengeéles fogsor villant.
-
Kicsit elbizonytalanít ez a szélviharos meg kavargó sötétséges
izé -folytatta Jace. - Inkább
olyan
szeméttelepre emlékeztető szagod van. Biztos nem Staten Islandről
jöttél?”
„Volt
valami a tekintetében, amire a lány nem számított. Diadal. -
Megöltem?
Jace
arca fájdalmasan torzult el. - Igazából...
-
Igen - mondta Clary. - Meghalt.
Alec
ránézett, és elnevette magát.”
„Ahogy
Jace Simonra nézett, Clary látta, hogy minden aranyló árnyalatot
eltüntetett a
szeméből
valami, amit a lány sosem látott ott korábban. Pánik.
-
Gyorsan vezess, mondén! - mondta. - Mintha a pokol üldözne.”
„-
Az eredendő bűnben talán nem hiszek - mondta Jace -, de bűntudatot
azért érezhetek. Mi, Árnyvadászok, szabályok szerint élünk, és
ezek a szabályok nem rugalmasak. Becsület, mulasztás,
bűnbánat,
ezek valóságos dolgok a számunkra. Semmi közük a valláshoz, de
meghatározzák azt, amik vagyunk. Ez vagyok én, Clary - folytatta
elkeseredetten. - A Klávéhoz tartozom. A véremben van és a
csontjaimban. Mondd akkor meg nekem, ha annyira biztos vagy benne,
hogy ez nem az én hibám volt. Miért van az, hogy amikor megláttam
Abbadont, először nem a harcostársaim jutottak eszembe, hanem te?
- Felemelte a kezét, és két tenyere közé szorította a lány
arcát. - Tudom... Tudtam, hogy Alec nem úgy viselkedik, mint
szokott. Tudtam, hogy valami nem stimmel. De képtelen voltam másra
gondolni, mint rád...”
„-
Hagytam, hogy apám meghaljon, és most megöltem az egyetlen embert,
akit valaha a fivéremnek tekinthettem.
-
Ez nem igaz - suttogta Clary.
-
De igen, igaz. - Elég közel voltak hozzá, hogy akár meg is
csókolhassák egymást. Jace még
mindig
szorosan tartotta a lányt, mintha semmi nem győzhetné meg róla,
hogy valóságos. - Clary! -
szólt.
- Mi történik velem?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése