Csontváros újraolvasás - 22. nap

18. fejezet

Cím: A Végzet Kelyhe

Tartalom:

Clary Jace szobájába megy, hogy megmutassa neki, ki tudja emelni a bögrét a rajzából, és elmondja, hogy szerinte így rejtette el az édesanyja a Kelyhet: Madame Dorothea tarotkártyájában. Jace mindenkit felkelt, és megállapodnak, hogy elmennek, hogy megszerezzék a kártyát, anélkül, hogy szólnának a Klávénak. Ehhez szükségük van Simon segítségére, ő jön értük kocsival. Közben Hodge mesél Clarynek arról, hogy Luke szerelmes volt Jocelynba. Simon és Clary között kínos feszültség van. Megérkeznek Claryék otthonába, Madame Dorothea kedvesen fogadja őket, és amikor elárulják neki, hogy nála van a Kehely, teljesen megdöbben. Clary kiemeli a Kelyhet a kártyából.

Érdekességek:

• „- Ahol nemkívánatos érzés van jelen - mondta Hodge -, az erővonalak soha nincsenek egyensúlyban. Ezt az egyensúlyhiányt könnyű kihasználni” – Pontosan ezt teszi majd Valentine is, nem igaz?

Kedvenc idézetek:

„- Ne is mondd! - kezdett bele oly módon, amiről tudta, hogy Clary gyülöli. - Simon ocelottá

változtatta magát, és azt szeretnéd, ha csinálnék valamit, még mielőtt Isabelle stólát készíttet belőle

magának. Hát, várnod kell holnapig. Szabadságot vettem ki. - Magára mutatott. Kék pizsama volt rajta

egy lyukkal az ujján. - Nézd. Pizsi.”

„- Várj, kitalálom! - emelte fel a kezét a fiú. - Rajzolási vészhelyzet van. Aktmodellre van

szükséged. Nos, nem vagyok abban a hangulatban. Megkérhetnéd Hodge-ot - tette hozzá, mintha csak

utólag jutott volna eszébe. - Állítólag bármit hajlandó megtenni cserébe egy...”

„- Ezt nézd meg!

Jace félredobott egy útban lévő pólót, és leült Clary mellé. - Ez egy bögre.

A lány hallotta az ingerültséget a saját hangjában. - Tudom, hogy egy bögre.

- Alig várom, hogy lerajzolj valami igazán bonyolultat, mondjuk a Brooklyn hidat vagy egy

homárt. Előbb-utóbb nyilván küldeni fogsz nekem egy zenélő képeslapot.”

„Furgonnal megy a csajokért? Nem csoda, hogy annyira odavannak érte.

- Az is csak egy autó - mondta Clary - Csak frusztrál, hogy Simonnak van valamije, ami neked

nincs.

- Sok mindene van, ami nekem nincs - mondta Jace. - Például közellátása, rossz tartása, meg

ijesztő mozgáskultúrája.

- Tudod - jegyezte meg Clary -, a legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy az

ellenségeskedés általában az elfojtott szexuális vonzalom jele.

- A - vágta rá vigyorogva a fiú -, ez megmagyarázza, miért találkozom elég sűrűn olyanokkal,

akik látszólag nem bírnak.”

„Jace egészen elégedettnek tűnt, ahogy a lányra pillantott. -Majdnem megöltél vele egy vérfarkast, emlékszem.

Isabelle, aki az ablaknál állt, a szemét forgatta. - El is felejtettem, hogy ettől indulsz be

teljesen, Jace. Ha a lányok megölnek mindenfélét.”

„Amikor legutóbb láttalak, eltűntél a Portálomon keresztül. Hová kerültél?

- Williamsburgbe - felelte Clary, amikor megint lélegzethez jutott.

Dorothea szemöldöke az égbe szökött. - És még azt mondják, nem létezik kényelmes tömegközlekedés

Brooklynban.”

„- Maga mit tudhatna erről? - kérdezett vissza Jace. - A szerelemről, úgy értem.

Dorothea összekulcsolta az ölében puha, fehér kezét. - Többet, mint gondolnád - mondta. -

Vagy nem én olvastam a teafüvedből. Árnyvadász? Beleszerettél már a nem megfelelő személybe?

- Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. Dorothea erre

harsányan felnevetett. - Legalább - mondta - nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.

- Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”