Fiamnak!
Ha ezt a levelet olvasod, akkor én már
meghaltam.
Fel vagyok készülve a halálomra, ha
nem holnap, akkor hamarosan. Tudom, hogy Valentine meg fog ölni. A
sok beszéde ellenére arról, hogy szeret, arról, hogy mennyire
vágyik egy férfire, aki a jobb keze lehet, tudja, hogy kétségeim
vannak. És ő olyan ember, aki nem tűri a kétséget.
Nem tudom, hogy hogy fognak felnevelni.
Nem tudom, hogy mit fognak mesélni neked rólam. Még azt sem tudom,
hogy ki fogja neked odaadni ezt a levelet. Én Amatisra bíztam, de
nem tudom, mit tartogat a jövő. Csak azt tudom, hogy ez az egyetlen
esélyem, hogy elszámolást adjak egy férfiról, akit minden
bizonnyal gyűlölsz.
Három dolog van, amit tudnod kell
rólam. Az első az, hogy gyáva voltam. Egész életemben rossz
döntéseket hoztam, mert egyszerűbbek voltak, mert jobban
szolgálták az érdekeimet, mert féltem.
Eleinte elhittem Valentine indokait.
Elfordultam a családomtól a Körhöz, mert jobbnak hittem magam az
Alvilágiaknál és a Klávénál és a fojtogató szüleimnél. A
szüleimmel szemben érzett dühöm eszköz volt, amit Valentine úgy
formált, ahogy akart, ugyanúgy, ahogy sokunkat átformált és
megváltoztatott. Amikor elűzte Luciant, nem kérdőjeleztem meg,
hanem hálásan a helyére léptem. Amikor azt kérte, elhagytam
Amatist, a nőt, akit szerettem, és elvettem Celine-t, a lányt,
akit nem is ismertem. Azt tettem, amit kért, örök szégyenemre.
El sem tudom képzelni, mi járhat most
a fejedben, tudva, hogy a lány, akiről beszélek, az anyád volt. A
második dolog, amit tudnod kell, a következő. Ne hibáztasd
Celine-t semmi miatt, bármit is teszel. Nem az ő hibája volt,
hanem az enyém. Az anyád ártatlan volt, egy olyan családból,
akik kegyetlenkedtek vele. Csak kedvességet akart. Azt érezni, hogy
biztonságban van és szeretik. És bár a szívemet már másnak
adtam, szerettem, a magam módján, még akkor is, ha a szívemben hű
voltam Amatishoz: Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae.
Kíváncsi vagyok, úgy szereted-e latint és a költészetet, mint
én. Kíváncsi vagyok, ki tanított rá.
A harmadik és a legnehezebb, amit
tudnod kell, hogy fel voltam készülve rá, hogy gyűlöljelek. A
saját és egy gyermeklány fiát, akit alig ismertem, úgy tűnt, te
leszel a tetőpontja az összes rossz döntésnek, amit meghoztam, és
mindazoknak az apró megalkuvásoknak, melyek a pusztulásomhoz
vezettek. Mégis, ahogy egyre jobban bekúsztál a gondolataimba,
ahogy világra jöttél, egy bűntelen, ártatlan gyermek, kezdtem
rájönni, hogy nem gyűlöllek. A szülők természete, hogy a saját
arcképüket lássák a gyermekeikben, és én magamat gyűlöltem,
nem téged.
Csak egy dolog van, amit tőled kérek,
fiam – egy dolog tőled és érted. Azt akarom, hogy légy jobb
ember, mint amilyen én voltam. Senkinek se hagyd, hogy megmondja, ki
vagy vagy kinek kellene lenned. Szeresd azt, akit akarsz. Higgy,
ahogy hinni akarsz. Tekintsd jogodnak a szabadságod.
Nem kérem, hogy mentsd meg a világot,
fiam, gyermekem, az egyetlen gyermekem, akim valaha lesz. Csak azt
kérem, hogy légy boldog.
Stephen
erre nincsenek szavak :')
VálaszTörlésUgye milyen szép? :') Imádom Cassie-t!
TörlésStephent és valahogy Hodge-hoz hasonlítom.Mindketten gyávának tartották magukat, de számomra mégsem voltak azok.Szívesen olvasnék egy könyvet Stephen életéről.Mondjuk tinikorától a haláláig.. De lenne.. *-*
VálaszTörlésHú! Most ,hogy mondod az tényleg jó lehet:)
TörlésEz annyira szép! Stephen nagyon szépen fogalmazott! Vajon Jace mit gondolhatott az apjáról? Hmmm...ez a kérdés
VálaszTörlésValaki meg tudná mondani, hogy mit jelent ez a mondat a levélben: "Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae."? Előre is köszi! :)
VálaszTörlés"Nem az vagyok, aki a jó Cynara uralma alatt voltam" :)
Törlés