Egy másik beszámoló a helyszínről

A leányzó igazi rajongó típus, és tényleg NAGYON IZGATOTT. Még kicsit finomítottam is rajta, mert a sok AGFFDDHHJGHDSDFSDFS már tényleg kicsit sok volt. xD

Annyi könyörgés és sírás után lemehettem, hogy láthassam a forgatást. De kezdem az elején. Fél hétkor keltem, csak 2 órát aludtam, és úgy kellett kiosonnom, nehogy felkeltsem a húgom. Miután felöltöztem, kész voltam, hogy nagyon kedvesen elköszönjek az apukámtól, gondoltam, így nem lesz mérges, amiért elmegyek. Így bla, bla, bla, bla, találkoztam a barátommal és végre elindultunk.

Azt gondoltuk, hogy a temetőbe kell menni, ahogy sok más lány is, szóval kérdezgettük az embereket, miközben mentünk, hogy forgatnak-e ott valahol a környéken, és csak azt mondták, hogy valami Rookey Blue nevű TV showt forgatnak. De aztán találkoztunk néhány új rajongó barátunkkal. Aztán kb. másfél óra körbe-körbe vezetés után, a legfurcsább módon jöttünk rá, hol van. Egy lány a Twitteren posztolt egy képet taxikról, és Rebecca látott az egyik képen egy feliratot a háttérben, amit nem tudott elolvasni, kiderült, hogy filippino, de aztán a másik lány tudta, mit jelent. Kiderült, hogy valamilyen közösségi szolgálat. Szóval odamentünk, és láttuk Jamie-t és Robertet és Lilyt. Jamie-nek rúnák voltak a nyakán és olyan kiba***tt szexi volt, hogy azt hittem, meghalok, de néhány perc múlva elment. De Lily és Robert egy jelenetet forgattak, ami úgy tánt, hogy Clary végre képes átlátni a homályon, Simon pedig próbált beszélni vele, de ő oda se figyelt, de a jelenet vége felé Simon rákiabált Claryre, aki végre figyelt rá, és aztán Simon beszállt egy taxiba. Kb. 50-szer vették fel a jelenetet! Az egyikben Robert megbotlott az egyik lámpaoszlopban. Olyan cuki volt! És mielőtt forgatni kezdtek, nagyon furcsa dolgokat csinált, esküszöm, hogy táncolt, és olyan aranyos volt, hogy majdnem sikítottam. És Robert odanézett ránk, és mosolygott. Mindketten integetettek, aztán egyszer csak Lily integetett, és szó szerint ugráltam. Aztán egyszer odajött hozzánk két nő, és kiderült, hogy egyikük a forgatókönyvíró, a másik meg valami más fontos. De a forgatókönyvíró, Jessica nagyon aranyos volt, megfogta a könyveinket, és odavitte őket Lilyhez, hogy írja alá őket, de Lily azt mondta: Nem, személyesen is meg kell őket ismernem, és odajött hozzánk, hogy aláírja őket. (Az enyém egy könyvtári példány volt, amit elcsórtam a suliból, és amikor Lily meglátta, nevetni kezdett.) Beszélgettünk vele, hogy milyen kedves és milyen jó lett a haja. Tényleg nagyon aranyos, annyira szeretem őt! Aztán néztük tovább, ahogy forgatnak, Robert ott volt az utcán, és a többiek integetni kezdtek neki a könyveiket rázva. Aztán odaintett nekünk, hogy menjünk oda, mi meg rögtön rohantunk. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, annyira kedves volt. Megölelt minket és beszélgetett velünk.

Rávettem, hogy mondja azt, „Mentsd meg Barryt!” (Ha jól értem, ez egy híresebb mondat a Misfits-ből – Deszy) Mondtam neki, hogy lenyűgöző volt a Misfitsben, megköszönte, aztán megkértem, hogy mondja, hogy Mentsd meg Barryt, mosolygott, és nagyon nyugodtan mondta, és sikítoztam, annyira jó volt. Amikor aláírta a könyvem, észrevette, hogy könyvtári, és mondta, hogy Sir John nem lenne túl büszke (ez a sulim neve). Amikor megkérdeztük, hogy hogy tetszik neki Toronto, azt mondta, a két nap alapján, amennyit itt töltött, tetszik neki. Aztán Rebecca közölte, hogy ő szeretne egy képet, és amikor odament, akkor Robert mindannyiunkat megragadta, és odahúzott egy közös képhez. Úristen, megérintette a vállamat! És meg is ölelt!!! Még mindig érzem a karját körülöttem, tökéletes volt. Nincs más szó rá, csak hogy tökéletes. Ezután találkoztunk még egyszer Jessicával, aláírta a könyveinket és beszélgetett velünk, komolyan lenyűgöző, nem tudom neki eléggé megköszönni, talán a Könyvtársa lányként emlékszik rám. Egy kis idő múlva elmentünk, és a hazaúton alig tudtam lélegezni, és szó szerint sírtam. Az élet jelenleg nagyszerű.